Az egyetemi hallgató azt követően lett hirtelen rosszul, hogy evett az előző este lakótársával közösen vásárolt csirkés lo mein (egy kínai eredetű egytálétel) maradékából - írta meg az IFLScience.com . Nem sokkal később már erős alhasi fájdalommal küzdött, és vöröses-barnás folyadékot hányt fel. Rövidesen hidegrázás és légszomj fogta el, illetve egyre jobban fájt a mellkasa is. A nyakizmai megmerevedtek, alig tudta mozgatni a nyakát, és a látása is elhomályosult. Órákkal később zúzódásszerű elszíneződések jelentek meg a bőre alatt, noha ezt nem indokolta semmilyen előzetes sérülés. Lakótársa végül kórházba vitte autóval, miközben a férfi extrém erős fájdalmakra panaszkodott, a fejét pedig ekkor már szinte egyáltalán nem tudta mozgatni.
A sürgősségi osztályon magas vérnyomást mértek a páciensnél, a pulzusa percenként 147-re szökött fel, valamint a légzése is mintegy másfélszer gyorsabb volt a normálisnál. Hiába dolgozott azonban fokozott erővel a szíve és a tüdeje, hipoxémia alakult ki nála, azaz a vérének oxigénszintje nagyon lecsökkent. Oxigénmaszkot adtak rá, de ez sem segített érdemben, ahogy az általános antibiotikumos kezeléstől sem javult az állapota. Sőt, csak egyre jobban leromlott, mígnem a vérnyomása is lezuhant. Mind több és több lilás kiütés jelent meg a lábszárain, a szervei pedig elkezdtek leállni. Két órával a kórházi felvételt követően a beteget helikopterrel átszállították egy gyermekgyógyászati intenzív osztályra, ahol megvoltak a szükséges eszközök egy ilyen súlyos helyzet szakszerű ellátásához.
Életveszélyes állapotba került
Amikor megérkezett a helikopter a férfival, a vérnyomása már extrém alacsony szintre csökkent, a pulzusa viszont tovább emelkedett, immár a percenkénti 166-os értékig. Felszökött a testhőmérséklete is, 40,8 Celsius-fokos lázat mértek nála. Bár a páciens nem volt tudatánál, a pupillatesztek igazolták, hogy az agyműködése még nem állt le. A karjait és a lábát borító kiütések viszont nemcsak gyorsan terjedtek, de el is kezdtek besötétedni. Vizeletgyűjtés céljából katétert vezettek fel a húgyhólyagjába, de nem tudtak tőle mintát venni. Ez azt jelezte, hogy a szervezete nem termel vizeletet, ami a veseelégtelenség egyik lehetséges tünete.
Kezelőorvosai folyamatosan kutatták a probléma forrását. A páciens fiatal volt, illetve nem volt ismert kockázati tényezője a vérmérgezésre (szepszis). A tünetei ugyanakkor arra utaltak, hogy szisztémás gyulladással küzd, a bőrét testszerte borító elszíneződések pedig véralvadási zavarok gyanúját vetették fel. Az orvoscsapat a vizsgálatok során felfedezte, hogy a férfinek trombocitopéniája van, ami azt jelenti, hogy a vérében kórosan alacsony volt a véralvadáshoz szükséges vérlemezkék száma. Ilyen esetekben a szervezetből általában távozik bizonyos mennyiségű elpusztult vérlemezke, elsősorban a vizeleten keresztül. Mivel azonban a páciens veséi nem termeltek vizeletet, így valószínűsíthető volt, hogy a vérlemezkék valahol a testében gyűltek össze.
Mindezek tükrében az orvosok arra a következtetésre jutottak, hogy a fiatal egyetemista fertőzés okozta fulmináns (gyors lefolyású) purpurával küzd, amely egy életet veszélyeztető állapot. A vérben testszerte vérrögök alakulnak ki, amelyek eltömítik a kisebb és közepes nagyságú vérereket. A nagyobb erek a véráramlás fokozása érdekében kitágulnak, a vérnyomás lecsökken, a létfontosságú belső szervek működése pedig oxigén hiányában lassanként leáll. Emellett külső kóros elváltozások is kialakulnak, jellemző például a kézujjak és a lábfejek elhalása, üszkösödése.
Baktérium okozta a bajt
Az orvosok sejtését végül a beteg vérének mikrobiológiai elemzése is alátámasztotta, amely Neisseria meningitidis, avagy meningococcus baktérium jelenlétét igazolta. A fertőzés testszerte vérrögök kialakulásához vezetett, továbbá többszörös szervi elégtelenséget és sokkot okozott. Ekkor már a páciens veséi, tüdeje és szíve sem tudta kellőképpen ellátni a feladatát. Mindez alig 24 órával a maradék elfogyasztását követően alakult ki.
A kórokozó ismeretében az orvosok célzott antibiotikumkezelést tudtak adni a férfinek, megmentve az életét. A szervezetét ért károsodást viszont nem lehetett visszafordítani. Az elüszkösödött szövetek miatt térd alatt mindkét lábát, továbbá mindkét kezén az összes ujjának egy részét amputálni kellett. Ezután még 26 napig tartották intenzív kezelés alatt, mielőtt átszállíthatták volna más kórházi osztályra. Mint utóbb kiderült, a szobatársa is evett a romlott ételből, de ő azt azonnal ki is hányta, és nem lett tőle nagyobb baja. A két egyetemista közötti legnagyobb különbséget az jelenthette, hogy míg a szobatárs rendben megkapta a meningococcus elleni emlékeztető oltásait, addig a beteg immunizálásából hiányzott az utolsó két vakcina.
Az esetet bemutató tanulmány a New England Journal of Medicine című folyóiratban jelent meg.
