Az oltás - ha csak nem ismerkedünk meg vele alaposabban - elég félelmetes dolognak tűnik. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy létezik egy kisebbség (a lakosság mintegy 1-1,5 százaléka), amely kétségbe vonja a védekező módszer eredményeit, s akadnak közöttük, akik inkább törvényt szegnek semmint beoltatnák magukat vagy a családtagjaikat. A statisztikák azonban azt bizonyítják, hogy a veszélyt az oltásellenes tévhitek jelentik, és nem a vakcinák.
Persze sérülést okozó eszközökkel a szervezetünkbe, vagy a gyerekeinkébe kórokozókat juttatni, az bizony viszolygást kiváltó eljárás, akárhogyan is nézzük. Csakhogy nyilvánvaló - mert a számok ezt igazolják -, hogy vannak olyanok e sorok olvasói között is, akik nem érték volna meg ezt a napot a beavatkozás nélkül, ha tudnak róla, ha nem.
Az immunizálás hatásosságára már több ezer éve rájöttek az emberek, s bizonyos betegségek (például a fekete himlő) ellen azzal igyekeztek védekezni, hogy olyan emberekkel érintkeztek, akiknél enyhébb lefolyású volt a kór, s az enyhe fertőzéstől védettséget reméltek. (Joggal tegyük hozzá.) A vakcinák tökéletesítéséig természetesen hosszú út vezetett, de végül számos halálos járványokat okozó betegség ellen sikerült létrehozni az oltásra alkalmas legyengített kórokozó törzseket, amelyek a szervezet immunrendszere számára leküzdhetőek, s a megjegyzett immunválasz miatt időleges vagy végleges védelmet jelentenek.
Egy amerikai tanulmány szerint, amely az oltások megjelenése előtti és utáni megbetegedési és halálozási statisztikákat vetette össze, a leggyilkosabb kórokat szinte teljesen sikerült visszaszorítani. Íme néhány példa a megbetegedések számának százalékos csökkenésére: diftéria (torokgyík) 100 százalék, Hib (Haemophilus influenzae b) 99%, hepatitis A 91%, hepatitis B 83%, kanyaró 99 százalék, mumpsz 99 százalék, pertussis (szamárköhögés) 93 százalék, peneumococcus 74 százalék, poliomyelitis (járványos gyermekbénulás) 100 százalék, rubeola 99 százalék, méhen belüli rubeola 99 százalék, fekete himlő 100 százalék, tetanus 98 százalék, bárányhimlő 89 százalék. Ezek az eredmények összességében sok ezer ember életét mentették meg.
Ugyanakkor a védőoltások saját sikereik áldozataivá is válnak, mert megváltozik az emberek viszonya a betegségekhez. Kezdetben kialakulnak a járványok, amelyek jelentős félelmeket és óvatosságot gerjesztenek. A védőoltások azonban megelőzik a betegségek kialakulását, s emiatt folyamatosan emelkedik az átoltottság. A megbetegedések száma éppen ellenkező irányba mozog, s egyre kevesebb új esetet regisztrálnak. A vakcina sikereinek csúcsán a betegség kikopik a közgondolkodásából, csak mint valami távoli, de a múlt homályába vesző, s ma már ártalmatlan dologra gondolnak az emberek. A betegségtől való félelem csökkenése miatt az oltás elleni averziók és a mellékhatásoktól való félelem válik erősebbé egyes csoportokban, s emiatt nő az oltást megtagadók száma. A védelem teljességének felbomlása miatt ismét megjelenik a betegség.
A WHO oltásokkal foglalkozó jelentése megállapítja, hogy a vakcinák hatása túlnyúlik a betegségek puszta megelőzésén. Abból, hogy az emberek egészségesek maradnak, a társadalmak sokféle előnyt kovácsolhatnak: javul a gazdasági helyzet, s eleget tesznek annak a morális kötelezettségnek, hogy a közösség leggyengébb tagjait megóvják. Végső soron az Egészségügyi Világszervezet arra a következtetésre jutott, hogy az átfogó vakcinázási program a jó egészség megteremtésének egyik sarokköve, amely csökkenti az egyenlőtlenségeket és a szegénységet.
