Megcsípett! Mit csináljak?
Ha fullánk kerül csípés után a bőrbe, amilyen gyorsan csak lehet, vegyük ki a fullánkot, például egy éles késsel, a fullánk belépésével ellentétes irányból szedjük ki. Tegyünk jeget egy műanyag zacskóba, egy kis kendővel burkoljuk be (hogy elkerüljük a közvetlen fagyást) és tegyük a csípés helyére. Ellenőrizzük 10-15 perc múlva, hogy a duzzanat nem nőtt-e túl nagyra. Szárítsuk meg a csípés környékét, majd alkalmazzunk a csípés kis területére helyi antihisztamint, hogy csökkentsük a viszketést és a fájdalmat. Ha nem elég a helyi kezelés, viszketéscsillapító tablettát vagy cseppet kaphat a beteg a csalánkiütés kezelésére. A szokatlan színű, és kinézetű sebes hólyagos eltéréseket, nem viszkető duzzanatokat, várandós vagy szoptató anyák bőrtüneteit orvosnak meg kell mutatni!
Akár életveszélyes is lehet!
A hártyásszárnyú rovarok körébe tartozó méhek és darazsak csípésétől életveszélyes, egész szervezetet érintő allergiás reakció, más nevén anafilaxia, gyermekek 0,4-0,8 százalékában, felnőttek 3 százalékában fordul elő. A csípés normális esetben helyi, 10 cm-nél nem nagyobb átmérőjű, enyhén fájdalmas bőrpírral és ödémával kísért, néhány nap alatt oldódó reakciót okoz. Az ennél nagyobb, a csípés helyéről kiinduló, néhány órán belül fokozatosan növekvő duzzanat - ami felnőttek 10-15 százalékában jelenik meg - feltehetően IgE (allergiás reakciók kialakulásában jelentős szerepet játszó ellenanyag) által közvetített késői, helyi allergiás reakció. Annak a kockázata, hogy a nagy helyi reakciót mutató személyekben egy következő csípés anafilaxiás rosszullétet provokál nem több, mint 5-10 százalék.
A veszélyeztetett személyek szűrése nem lehetséges, jelenleg nem ismertek olyan mutatók, amelyek alapján az egész szervezetet érintő anafilaxiás reakció biztosan megjósolható volna. A súlyos reakciót mutató betegek nagyobb részében egy előző csípés még nem okozott tüneteket, másrészről egészséges populációban is 10-20 százalék a méreg-specifikus IgE hordozók aránya (akik ennek ellenére tünetmentesen viselnek el csípéseket). A túlérzékenység természetes lefolyásának a vizsgálata azt mutatta, hogy az egész szervezetet érintő allergiás reakciót adó felnőttek körében egy következő csípés a betegek 70-75 százalékában okoz ismételten anafilaxiát, míg gyermekek esetében az ismételt súlyos reakció kockázata csak 40 százalék körüli.
A rosszullét típusos esetben a csípést követő fél órában elkezdődik és különböző súlyosságú lehet. Enyhébb esetben csak bőrtünetek jelentkeznek, főként a tenyeret, talpat érintő bőrviszketés vagy testszerte megjelenő, változó mértékű csalánkiütés formájában.
Súlyosabb esetekben ehhez különböző fontos szerveken duzzanatok, hasi görcsök, hasmenés, hányás, mellkasi szorítás, rekedtség, sípoló légzés, légszomj, kábultság, szédülés, illeve halálfélelem is társul. A legsúlyosabb esetekben vérnyomásesés, eszméletvesztés, a légzés és a keringés leállása következik be. Az anafilaxia okozta halál leggyakoribb oka a gégeödéma.
A méh- vagy darázsméreg allergiában szenvedők ellátásának fontos része a betegoktatás. Ennek ki kell terjednie olyan életmódbeli tanácsokra, amelyek ismeretében egy következő csípés lehetőségének kockázata csökkenthető. A beteg sok esetben, ha látta is a rovart, nem tudja pontosan megmondani, hogy darázs volt-e vagy méh. A darazsak élénk sárga-fekete csíkos, karcsú testű rovarok, sokkal nagyobb arányban vannak jelen az ember környezetében, mint a méhek. A strandokon, piacokon, kerthelyiségekben, szüreteken, városi lakásokban elszenvedett csípések általában darazsaktól származnak. A méhek a darázsnál sötétebb színű, tömzsi testű rovarok, kevésbé agresszívek, fullánkjuk rendszerint bent marad a bőrben.
Amennyiben a csípést követő események egyértelműen egész szervezetet érintő allergiás reakcióra utalnak, a beteget el kell látni öninjekciózáshoz használható adrenalinnal. Ennek legegyszerűbb módja a fecskendőbe csomagolt adrenalin, az úgynevezett autoinjektor felírása, amely felnőttek részére 300 mikrogramm adrenalint tartalmaz az izomba beadandó injekcióban. A 15-30 kilogramm közötti testtömegű gyermekek részére javasolt autoinjektor adrenalintartalma 150 mikrogramm. Az adrenalin autoinjektor egy olyan komplex gyógyszerkészítmény amely egyben tartalmazza a gyógyszert, a fecskendőt és a tűt, valamint egy nagy megbízhatóságú beadó rendszert, amelynek segítségével a beteg önmagának be tudja adni az injekciót amennyiben és ahol az szükséges. Ha a beteg csípés utáni rosszullét kezdete miatt kényszerül az adrenalin beadására, a beadást követően mindenképpen hívjon azonnal mentőt vagy keressen orvosi segítséget, mivel az anafilaxia tüneteinek teljes ellátásához ez elengedhetetlen.
