"A járványhelyzet miatt kialakított napi rutinom nem túl izgalmas. Dolgozom, bújom a könyveket, a barátommal vagyok, és csak kevés hírt olvasok, hogy ne stresszeljem magam. Arra is figyelek, hogy mindennap legalább háromszor egyek, és amit elfogyasztok, az egészséges legyen - ez azonban számomra nemcsak a normalitás megőrzése miatt fontos, hanem azért, hogy ne legyek újra bulimiás" - kezdi beszámolóját a nő.
Két évtizedébe került, hogy úrrá legyen a betegségen
Kálváriája 13 éves korában kezdődött. Nagyon ideges típus volt, és amikor feszültnek érezte magát, rengeteget evett, majd kihányta az ételt. 15 évesen kapta meg a diagnózist: bulimia nervosa. Ez egy falási rohamokkal járó kényszerbetegség, melynek során a beteg rövid idő alatt igen nagy mennyiségű étel elfogyasztására képes. Az elhízást elkerülendő, az érintett önmagát hánytatja, hashajtókkal vagy eltúlzott fizikai aktivitással él. Hányás után a páciens ismét szenved, az evési kényszernek csupán néhány óráig tud ellenállni, majd ismételten étkezik, és önmagát hánytatja - írtuk a bulimiáról szóló korábbi cikkünkben .
A nőt többször kezelték a betegség miatt, de csak két évtized elteltével, 33 évesen mondhatta el magáról, hogy úrrá lett a kóron. Ez 2019 októberében volt. Hogy ne essen vissza, egész hátralévő életében be kell tartania két szabályt: ragaszkodnia kell a napi rutinjához és rendszeresen kell járnia terápiára. A koronavírus-járvány miatti bezártság azonban teljesen felborította a nagy gonddal összeállított beosztását, amelyhez alkalmazkodott, és amely segített állapota szinten tartásában.
Rendszeresen beleesett például abba a hibába, hogy túlette magát, ami, tekintve, hogy hosszú ideig bulimiás volt, számára különösen veszélyes. A hízástól, kövérségtől való félelemmel kapcsolatos gondolatai a felépülése ellenére is előjöttek, így nagyon oda kellett figyelnie, hogy képes legyen meggyőzni magát: semmi baj nincs azzal, ha időnként kicsit többet eszik. A járvány miatt természetesen egyre idegesebb is lett, féltette az egészségét, a munkáját, ami szintén azzal fenyegetett, hogy visszaesik. Ráadásul a karantén miatt a csoportterápiára sem tudott eljárni, pedig az üléseken mindig megvitathatta sorstársaival gondolatait, problémáit, és jó érzés volt látni, hogy más is az övéihez hasonló gondokkal küzd.
Tényleg kezdjünk el figyelni magunkra
Az összevissza állapot kb. 5 hétig tartott, utána fokozatosan kialakított magának egy új napi rutint, amitől ismét úgy érezte, ő irányít. A terápia is folytatódott, igaz, csak online, ám a nő számára ez is nagy segítség volt. Mindemellett rendszeresen beszél barátaival, családtagjaival, és elindított egy könyvklubot. "Az, hogy kapcsolatban vagyok másokkal, keretet ad a napomnak, arra sarkall, hogy időben keljek és feküdjek, valamint, hogy normálisan egyek" - magyarázta.
Azoknak, akik hozzá hasonló helyzetben vannak, azt tanácsolja: most tényleg kezdjenek el figyelni magukra. "Nekem például az is sokat segített, hogy nem olvasok annyi hírt. Ha nem vagyok stresszes a rengeteg félelemkeltő információtól, nem kezdek el abnormálisan gondolkodni az evésről. A könyvolvasás ugyancsak jótékony, lecsendesíti a gondolataimat. Emellett foglalkozom a sorstársaimmal is, akik ugyanígy valamilyen evészavart próbálnak leküzdeni, nagyon boldogok tudnak lenni egy támogató üzenettől. Elég biztosítani őket arról, hogy van kihez fordulniuk."
Forrás: health.com
A spanyolnátha idején született, a koronavírust is legyőzte egy 101 éves asszony - részletek az nlc.hu cikkében .
