Honnan, miért és mikor támadhat a csúcsokat ostromlókra ez az alattomos kórság? Tényleg alattomos? Tényleg kiszámíthatatlan? Mit tudunk a hegyibetegségről?
A levegő oxigénje a tüdő hajszálereinek falán keresztül bekerül a vérbe, és ott a vörösvértestekben található fehérjemolekulához, a hemoglobinhoz kapcsolódik. A szövetekben, ahol az oxigén koncentrációja alacsony, a hemoglobin leadja az oxigént, helyette széndioxidot köt meg, amelytől a tüdőben megválik, s az a kilégzéssel távozik el a szervezetből. Ez a gázcsere folyamata, melyet fizikai tényezők, elsősorban az adott gázok légkörben illetve a szervezet szöveteiben mérhető nyomása befolyásol alapvetően.
A nagy magasságokban a légköri levegő ritkább, oxigéntartalma is alacsonyabb. Ennek megfelelően az adott magasságon a vérben is kevesebb oxigén oldódik, így a szövetek oxigénhiánnyal küzdenek. Megváltozik a vér kémhatása, amely bonyolult idegrendszeri szabályozáson keresztül kihat a légzésre. A légzésszám megnövekszik, a légvételek mélyebbé válnak. A gyorsult légzés következtében több széndioxid távozik a szervezetből, ami végeredményben lúgos irányban tolja el a vér kémhatását. Felborul a vérben, a szövetközti térben és a sejtekben a nátrium- és a káliumionok eloszlása, ami további komoly biológiai változásokat eredményez, elsősorban azt, hogy megváltozik a folyadékok, elsősorban a víz eloszlása is. Ez vizenyő, ödéma felszaporodásához vezet. Lám, egy ilyen egyszerű fizikai tényező, mint a ritkább levegő, a szervezetben igen bonyolult biokémiai eltérésekhez vezet. Testünk ilyenkor több, oxigénszállításra alkalmas vörösvértest termelésével próbál meg alkalmazkodni a megváltozott külső körülményekhez, ez azonban heteket vesz igénybe.
Fontos a betegség kialakulásával kapcsolatban tudni, hogy nem mindegy, milyen gyorsan és milyen magasra kerül az illető. Általában 2000 m alatt a hegyibetegség nem alakul ki. A gyors emelkedés viszont már gyakorta okoz panaszt 2500 m körül. Azonban a 3000 m-es magassághoz is könnyen alkalmazkodik a szervezet, ha ehhez rendelkezésre áll néhány nap. Az alkalmazkodáshoz - jóval nagyobb magasságok esetén - viszont hetekre is szükség lehet.
A betegség tünetei igen változatosak. Heveny hegyibetegségben szapora és mélyebb légvételek mellett légszomj és emelkedett pulzusszám tapasztalható. Emellett fejfájás, szédülés, hányinger, látászavarok is felléphetnek. Elsősorban azoknál alakul ki, akik a tengerszintről 1-2 nap alatt kerülnek 2500 m-es magasság fölé. Pihenés hatására a tünetek néhány nap alatt fokozatosan megszűnnek, míg a nehéz fizikai igénybevétel - például sportolás - fokozza a panaszokat.
Nagy magasságban (3000 m) a hegyibetegség légzési és keringési tünetei súlyosbodhatnak, melynek oka, hogy a tüdő szöveteiben víz halmozódik fel. A tüdővizenyő bőséges, habos köpetürítéssel járó köhögést idéz elő. A légszomj igen erős. Az állapot néhány óra alatt akár életveszélyes mértékig romolhat.
A vizenyő nem csak a tüdőben, hanem az agyban is kialakulhat. Tünete az erős, fokozódó fejfájás. Ezt látászavarok, hallucinációk kísérhetik. A végtagok mozgásai ügyetlenné válnak, ami különösen a kéz és az ujjak mozdulatainál válhat feltünővé. Ez korán jelezheti a kezdődő agyduzzanat kialakulását. Szintén gyorsan, órákon belül életveszélyessé válhat a kórkép.
Vizenyő a test laza szöveteiben bárhol meggyűlhet, így a végtagokon, bokákon, de a szemhéjakon is. A hegyibetegség úgy is okozhat látászavart, hogy a szem ideghártyája alatt található apró erek megpattannak, és a retina bevérzik.
A hegyibetegség létrejöttének kockázata a magasság lassú növelésével jelentősen csökkenthető. Általában elegendő 300-500 méterenként egynapos pihenőt szánni az alkalmazkodásra, de ennek időtartama természetesen egyéntől függően jelentősen eltérő lehet. Étrendi megszorításokkal, a folyadék- és sóbevitel megváltoztatásával, valamint bizonyos gyógyszerek szedésével a tünetek kialakulása megelőzhető.
A heveny hegyibetegség enyhe tünetei pihenés hatására megszűnnek. Azonban a tüdő- és agyvizenyő komoly, életveszélyes állapot kialakulásához vezethet, ezért a beteget a lehető legrövidebb időn belül alacsonyabb szintre kell szállítani. A gyógyszeres kezelés és az oxigénpalack alkalmazása mellett jó szolgálatot tehet egy légmentesen záródó zsák, amelyben pumpával túlnyomás létesíthető, így ezzel egy alacsonyabb szinten lévő légnyomás érhető el. X.évf./8.szám
