Új-Zéland zöld utat adott azoknak a klinikai kísérleteknek, amelyek sertés sejtek beültetését vizsgálják emberbe, potenciális áttöréssel kecsegtetve a diabétesz kezelésében.
David Cunliffe egészségügyi miniszter bejelentette, hogy a xenotranszplantáció elnevezésű eljárás óriási lehetőségeket rejt a cukorbetegek számára. "Ez egy nagyon lényeges új technológia, amely nagy eséllyel világvezetővé teheti Új-Zélandot a diabétesz kezelésében és a xenotranszplantáció alkalmazásában" - nyilatkozta.
A Living Cell Technologies Ltd (LCT) biotechnológiai vállalat sertés hasnyálmirigyéből nyert sejteket szándékozik átültetni, hogy megindítsa az inzulintermelést az 1-es típusú diabéteszes betegekben. Annak ellenére, hogy a technológia jelentős előnyökkel járhat a betegek számára, rendkívül ellentmondásos eljárás, mivel magas a kockázata egy sertésvírus átvitelének, amely ezt követően emberi fertőzésként terjedhet tovább.
"Továbbra is nyilvánvaló számomra, hogy egy ilyen kísérlet magában hordoz egy alacsony maradó kockázatot, ezért az a legfontosabb kérdés, hogy ez a kockázat megfelelően alacsony-e és sikeresen kezelhető-e" - állítja Cunliffe. "Meggyőződésem, hogy a szigorú feltételek, amelyeket erre a kísérletre kiszabtam, a legjobb gyakorlatot képviselik, és megfelel az Egészségügyi Világszervezet felé vállalt nemzetközi kötelezettségeinknek".
Az Új-Zélandi Orvosszövetség (NZMA) 2005-ben arra hívta fel a figyelmet, hogy egy ilyen úton történő halálos vírus átvitele akár emberek millióinak halálát okozhatja.
Amikor Új-Zénadon a jelenlegi kísérletre vonatkozó kérvényt benyújtották, egy wellingtoni tanácsadó szervezet, a Sustainability Council arra ösztönözte a minisztert, hogy tartson párbeszédet a közvéleménnyel a "közösségi kockázatról" arra az esetre, ha az átültetett sertésszövet fertőző betegséget váltana ki az emberekben. Azt a kérdést is felvetette, hogyan lehetne megakadályozni, hogy az ilyen átültetésben részesülő emberek vért vagy szervet adhassanak más embereknek.
Az LCT orvosi igazgatója, Bob Elliott professzor, aki az eredeti kutatást végezte, és 1996-ban és 1997-ben valóban injektált sertéssejteket emberbe, azonban nemrég azt állította, hogy a további késedelem ugyanolyan hatással lehet a vállalatra, mint az elutasítás. "Egyszerűen nem várhatunk tovább, lépnünk kell."
Az LCT azt állítja, képes korlátozni a kockázatot azzal, hogy olyan tenyészetből származó malacokat használ fel, amelyek több mint 150 éve elszigetelten élnek más sertésektől az Auckland-szigeteken. Elliott elmondása szerint egy csoport orosz betegnek, akiket új-zélandi sertéssejtekkel oltottak be, akár 23-100 százalékkal kevesebb napi inzulinmennyiségre volt szüksége, és ötből négy betegben megfelelővé vált a vércukorszint irányítása.
Copyright AFP [2008] / Translation Medipress
