Daniel Lieberman, a Harvard Egyetem Humán Evolúciós Biológiai Tanszékének professzora munkatársaival amerikai és kenyai futókat tanulmányozott, akik hetente legalább 20 kilométert futottak. Az amerikai résztvevők egy része mindig is cipőben futott, mások áttértek a mezítláb történő futásra. A Kenyában felnőtt futók jellemzően mezítlábról váltottak futócipőre.
A legtöbb mezítlábas futónál először a lábfej ér földet, míg a cipőt viselők 75 százalékánál a sarok - és ez magában rejti a sérülésveszélyt is. A lábfejen történő landoláshoz erős vádlira és lábfejizmokra van szükség, de ekkor kisebb a rázkódás és puhább a talajfogás.
"Az emberi láb különleges anatómiája a mezítlábas járás következtében alakult ki, ez a folyamat 6-7 millió éve kezdődött" - magyarázta William L. Jungers, a Stony Brook Egyetem Egészségügyi Központ Anatómiai Tudományok tanszékének vezetője, a cikkhez írt kommentár szerzője. Jungers szerint a mezítlábas futók a sarokra nehezedő erők miatt igyekeznek a lábfejükkel talajt fogni, míg a cipő kipárnázza a sarkakat.
Lieberman azt tanácsolja, mindenki maga döntse el, cipőben vagy mezítláb fut-e. Az előbbiek is megtanulhatják, hogyan fogjanak talajt a lábfejükkel, azonban csak lassan szabad átállni az új technikára, mivel ilyenkor nagy az Achilles-ín gyulladásának kockázata.
A tanulmány a Nature folyóiratban jelent meg.
Forrás: Medipress hírszolgálat
