A Rockefeller Egyetem kutatói ennek megoldására olyan lizint hoztak létre, amely egerekben nemcsak elpusztította a többszörösen gyógyszerrezisztens Staphylococcus aureust (MRSA), de a hagyományos, eddig a rezisztencia miatt nem használt antibiotikumokkal is együttműködik.
Vincent Fischetti, a Bakteriológiai és Immunológiai Laboratórium vezetője munkatársaival már öt éve próbálkozik olyan lizin kifejlesztésével, amely a Staphylococcusokra specifikus, de mindig ugyanazzal a problémával találták szembe magukat. Bár sikerült nagyobb mennyiséget létrehozniuk, az enzimek mindig összetapadtak, oldhatatlan csomót képezve.
A lizinek, melyek a baktériumokat évmilliárdok óta megfertőző vírusokból származó fehérjék, két fő alkotórészből állnak. Az egyik rész felismeri a megfertőzendő baktériumtörzset, míg a másik molekuláris fúróként működve lukakat fúr a baktérium sejtfalába, ezzel elpusztítva azt. A két komponens olyan gyorsan és hatékonyan dolgozik, hogy a baktériumoknak esélyük sincs rezisztenciát kifejleszteni ellene.
Fischetti és csapata 20-25 különböző Staphylococcus-specifikus lizinből hozott létre olyan változatot, amely elegendő mennyiségben termelődve nem csapzódott össze. Ezt ClyS-nek (Stpahylococcus-specifikus kiméra-lizinnek) nevezték el. "Az antitestek nem tudják semlegesíteni és nem kezelik idegen fehérjeként, így az enzim nagyon hatékony" - mondta el Fischetti.
A ClyS segítségével nemcsak a potenciálisan halálos MRSA ellen vehetjük fel a harcot, de leporolhatunk számos olyan antibiotikumot, amely ellen a baktérium rezisztenssé vált. Például oxacillinnel együtt adva a ClyS szinergistaként viselkedik, ez lehetővé teszi, hogy mindkét szert nagyon alacsony dózisban adhassuk, csökkentve ezzel a költségeket.
A tanulmány az Antimicrobial Agents and Chemotherapy folyóiratban jelent meg.
Forrás: Medipress hírszolgálat
