A modern ember ma élő legközelebbi rokonai - köztük a csimpánzok - könnyen, néhány óra alatt, segítség nélkül hozzák világra utódaikat. Az embernél azonban ez egy hosszadalmas, néha napokig tartó és gyakran beavatkozásokat igénylő folyamat - írja a BBC hírportálja . A Bostoni Egyetem kutatócsoportjának vezetője, Natalie Laudicina antropológus szerint az 1,95 millió évvel ezelőtt élt Australopithecus sediba nevű emberelőd vélhetően viszonylag könnyen szülte meg utódait.
A felegyenesedés következménye
"A magzat fejének és vállainak bőven volt helye ahhoz, hogy az anyai szülőcsatornának akár a legszűkebb pontján is áthaladjon. Ma egészen másképp néz ki a folyamat: a felegyenesedett járás miatt kialakult modern medencecsont és az emberi magzat nagy mérete nehezíti meg az utat" - mondta a kutató. Napjainkban a csecsemőnek többször is meg kell fordulnia a szülőcsatornában a test hosszanti tengelye körül - ahelyett, hogy egyenesen jönne ki.
A szülés evolúciója
A tudósok az ember ősi rokonainak medencecsontjait tanulmányozták, hogy képet kapjanak arról, milyen lehetett a szülés az emberi családfa hajdani ágain. Ehhez a több mint hárommillió évet felölelő evolúció idejéből hat maradványt vizsgáltak meg. A rekonstrukciók azt mutatták, hogy az Australopithecus afarensis még nehezebben hozta világra gyermekét, pedig nagyjából egymillió évvel az Australopithecus sediba előtt élt. "Arra gondolhatnánk, hogy az emberi szülés evolúciója a mai emberszabású majmokra jellemző könnyűtől a modern ember nehéz vajúdása felé haladt. Azonban mi nem ezt tapasztaltuk" - mondta Laudicina.
Az emberi felmenők családfájának minden egyes fosszíliájából az derült ki, hogy mindegyik fajnak a saját kihívásaival kellett megküzdenie a szüléskor. Még napjainkban is sokféle lehet a szülés : vannak nők, akiknél villámgyors, mások pedig szélsőséges fájdalmak között akár húsz órán át is vajúdnak, mire világra jön a baba.
