A 40 év feletti felhasználók 5 százaléka állítja magáról, hogy jobban kedveli az alkalmi kalandokat, mint a hosszú távú kapcsolatokat - ezzel szemben a fiatalabb generációk 2-3 százaléka válaszolt csak hasonlóképpen a kérdésre. Mondhatnánk, hogy a 40 felettiek kétszer annyian kedvelik a kalandokat, mint a fiatalabbak, de az érem másik oldala még figyelemreméltóbb, a megkérdezettek 95-98 százalék a tartós kapcsolatok híve.
Azaz, bár az emberek többségének fontos, hogy biztonságos, hosszú távú kapcsolatban éljenek, bizonyos körülmények között ideiglenesen eltérnek ettől. Ez lehet egy mámorosan átbulizott éjszaka vagy hosszú, eredménytelen társkeresés miatt kialakult feszültség levezetése, vagy egyéb lelki ok vagy akár egyszerűen a magas libidóra vagy a kielégületlenségre visszavezethető tényező.
Nincs nagy különbség férfiak és nők között, míg a megkérdezett férfiak 31 százaléka, addig a hölgyek 26 százaléka bonyolódott egyéjszakás kalandba az elmúlt év során, azaz elvek ide-oda, sokan kipróbálják ezt a műfajt a kutatás szerint.
A félrelépés vajon csak egy lépés félre?
A megkérdezett felhasználók 25 százaléka vallotta magáról, hogy korábban már félrelépett. Az átlag azonban érdekes különbségeket rejt maga mögött. Míg a férfiak 22 százaléka csalta meg valaha párját, addig a nőknél ez az arány 32 százalék. Más kutatások szerint inkább a férfiak lépnek félre (50 százalékban), de a nők harmada is, azaz úgy tűnik, a megkérdezettek az átlagnál hűségesebb típusuk.
Mindemellett a 40 év felettieknél már 39 százalék állítja, hogy félrelépett már, azaz idővel egyre többen éreznek rá a félrelépés ízére. Idővel az urak jócskán beelőzik a hölgyeket, a kutatás szerint a félrelépésben leginkább élenjáró csoport a 40 feletti férfiakból tevődik ki. Ennek oka a kapuzárási pánik, vagy hogy 40-50 év között már a kapcsolatok jelentős része válságba kerül? Számos ok rejtőzhet mögötte. A félrelépés általában nem csak egy lépés félre, hanem a boldogtalanság kompenzációja.
Miért csaljuk meg a párunkat?
Esther Perel, a neves amerikai pszichoterapeuta szerint az emberek többsége nem azért lép félre, mert erkölcstelen, hanem mert boldogtalannak érzi magát egy adott helyzetben, és hirtelen nem talál jobb kiutat. A legtöbben szeretnének monogámiában élni, ezt kutatás is alátámasztja, aztán váratlan problémákkal találkoznak, nincs hová fordulniuk, így marad a kézenfekvő menekülési mód. Pedig szinte mindenki azzal a hittel és vággyal vág bele egy kapcsolatba és a házasságba is, hogy az övé működni fog.
A tartós kapcsolatokat nem csak kialakítani kell tudni, hanem fenntartani is. Van megoldás a párkapcsolati problémák megoldására "házon belül" is. Annak művészi szintre fejlesztése számít valójában, hogy miképp mélyüljünk el egyetlen emberben, miképp tárjunk fel mindig valami újat benne, ahelyett, hogy mindennap vagy héten mást próbáljunk felfedezni. Ehhez általában véve is arra van szükség, hogy az életben az érdekességet ne mindig az újabb és újabb ingerek jelentsék, hanem valaminek az állandósága. Tudjunk leállni, azaz Csíkszentmihályi Mihály híres flow-elmélete alapján "elveszni valamiben".
A vágy és annak fenntartása a kulcs. Ez pedig szorosan összekapcsolódik a fantáziával. Esther Perel szerint az erotikus intelligencia nem a különféle szexuális pózok és technikák ismeretét jelenti, hanem azt, hogy miképp leszünk képesek működésben tartani képzeletünket, játékosságunkat, kíváncsiságunkat.
