Amikor 1955-ben Einstein meghalt - hasi aneurizma okozta belső vérzés következtében -, Thomas Harvey, a New Jersey-ben található Princeton Kórház ügyeletes kórboncnoka kiemelte az agyát és tartósította, szembeszegülve a tudós végakaratával. Harvey az állásával fizetett a mester agyáért, melynek Princetontból való távozásával nyoma veszett. 1978-ban bukkantak csak rá a kansasi Wichitában.
Dr. Thomas Harvey ugyanis nem rendelkezett megfelelő képzettséggel ahhoz, hogy Einstein agyát tanulmányozza, ezért postán küldözgette az agyszeleteket az idegrendszer anatómiájával, fiziológiájával és biokémiájával foglalkozó neves tudósoknak, majd 1967-ben, a philadelphiai William Ehrich patológusnak ajándékozott egy dobozt, amelyben 46 ultravékonyra metszett, 20-50 mikrométeres agyszeletek voltak.
Ehrich özvegye később továbbadta Allen Steinberg patológusnak, akitől Lucy Rorke-Adams neuropatológushoz került. Lucy végre úgy döntött, a nagy tudós gondolatainak "tárháza" a legjobb helyen egy múzeumban lenne, ezért nyolcvankét éves korában a philadelphiai Mütter Museumnak adományozta becses tulajdonát. Einstein agya tehát nagy utat járt be, de végül méltó helyére került a múzeumban, ahol bárki megtekintheti, tiszteletét teheti a neves fizikus "szelleme" előtt.
Az agyban neuronok, azaz idegsejtek és az idegsejthüvelyt alkotó gliasejtek találhatók − ez utóbbiak támaszul szolgálnak a neuronok számára. A nagy gondolkodó agya szabad szemmel nézve átlagosnak tűnik, mikroszkóppal vizsgálva azonban jól látható, hogy a gliasejtek aránya igen magas az alsó fali lebenyben − az agynak abban a részében, amely a térbeli és a matematikai gondolkodásért felelős. Szakértő szemmel még az is szembetűnő, hogy ugyanez a lebeny mintegy 15%-kal volt nagyobb a normálisnál, mely az agy méretén is meglátszik.
"Albert Einstein semmihez sem fogható, rendkívüli elme volt, ezért agyszeleteinek kiállítása is igazi különlegesség" - nyilatkozta Anna Dhody kurátor a LiveScience munkatársának. Sokan vizsgálták az agyszeleteket, különböző érdekességeket észrevételeztek, végül azonban bizonyítani semmit sem tudtak. Lucy Rorke-Adams is csak egyetlen dolgot állított biztosan: Einstein hetvenhat évet élt, agya mégis egy fiatal férfiéhoz hasonló állapotban maradt, szinte teljesen hiányoznak azok a lipofuscin-lerakódások, melyek a kor előrehaladtával jelennek meg.
Albert Einstein 1879. március 14-én született Ulm-ban (Németország). A 20. század legnagyobb tudósa volt, legismertebb munkája a relativitáselmélet volt, de jelentősen hozzájárult a kvantummechanika és kozmológia fejlődéséhez is.
