Hogyan hat az alváshiány a gondolkodásra?

Az alváshiány a kognitív készségekre gyakorolt negatív hatása egyáltalán nem újdonság. Már kiskorunktól kezdve mindenkitől ezt halljuk. Mostanáig azonban nem sokat tudtunk a károsodás hátterében álló biológiai okokról.

Ted Abel, a Biological Basis of Behavior program igazgatója munkatársaival az alvásmegvonás hatásainak vizsgálata érdekében betanított néhány egeret arra, hogy felfedezzen bizonyos objektumokat egy mezőn. Miután az állatok megismerték az adott helyszíneket, a kutatók másnap azzal vizsgálták meg az emlékezőtehetségüket, hogy elmozdítottak bizonyos tárgyakat. Az egerek teljesen kipihent állapotban emlékeztek arra, hol volt a tárgy eredetileg, amikor azonban mesterségesen ébren tartották, álmosan már nem tudták felidézni eredeti elhelyezkedésüket.

Abel azt is hozzátette, hogy még csak nem is volt olyan drasztikus mértékű az alvásmegvonás. Az egerek körülbelül fele annyi időt aludtak, mint szoktak, ami az emberek esetében négy órának felelne meg. Ez is jól mutatja, hogy már ennyi alváshiány is elegendő ahhoz, hogy drasztikus hatást gyakoroljon a memóriánkra.

Amikor a kutatók mélyebbre ástak az eredményért felelős folyamatba, kimutatták, hogy a gliasejtek, vagyis támasztósejtek állnak a háttérben. Kiderült, hogy a gliasejtek által felszabadított egyik molekula, az adenozin okozza az alváshiány hatásait. Tulajdonképpen az adenozin védi meg az agyat attól, hogy üresjáratban fusson, mert a maga egyedi biológiai nyelvén közli velünk, hogy aludnunk kell.

Az idegi működés tanulmányozása alvás közben kulcsfontosságú az emlékek tárolásának alaposabb megismeréséhez. Az egyik népszerű tévhit szerint alvás közben az agyunk leáll, tulajdonképpen lekapcsolja magát, hogy regenerálódni tudjon. Ez azonban távol áll az igazságtól. Az idegsejtek valójában rendkívül nagy sebességgel tüzelnek alvás közben, még gyorsabban, mint ébrenlétkor. Ráadásul az aktív neuronok gyakran ugyanazok, amelyek a térbeli tesztek közben is tüzeltek, vagyis Abel szerint az emlékek alvás közben újra lejátszódnak, valószínűleg álmok formájában.

A kutatók azt remélik, hogy kutatásuk segít jobban megismerni az Alzheimer-kórt és a többi neurodegeneratív betegséget, valamint az olyan neuropszichiátriai rendellenességeket, mint a skizofrénia - mindkét típusú rendellenesség összefüggésben áll az alvás megváltozásával.