Jelenleg a Földön él a valaha létezett legnagyobb állat a kék bálna. Ez az óriási tengeri emlős akár 33,5 méter hosszúra is megnőhet, és tömege meghaladhatja a 150 tonnát. Ha azonban a szárazföldi állatokat nézzük, a múltban még ennél is hatalmasabb lények uralták a bolygót.
A valaha élt legnagyobb állat a földön
A valaha élt legnagyobb szárazföldi állat címét jelenleg a Patagotitan mayorum nevű dinoszaurusz birtokolja. Testhossza elérhette a 37 métert, tömegét pedig nagyjából 70 tonnára becsülik – ez körülbelül tíz afrikai elefánt súlyának felel meg, amelyek ma a legnagyobb szárazföldi állatok. Bár hosszabb volt, mint egy kék bálna, jóval könnyebb volt, így tömege meg sem közelítette a tengeri óriásét.
Ez az őskori „nehézsúlyú” a sauropodák közé tartozott – egy olyan dinoszauruszcsoporthoz, amely híres rendkívül hosszú nyakáról és farkáról, valamint oszlopszerű, vaskos lábairól. Ide tartozott többek között a Diplodocus, a Brontosaurus és a Patosaurus is.
Ahogy a neve is mutatja, a Patagotitan mayorum a mai Argentína déli részén, Patagóniában élt. Nem véletlen, hogy ugyanez a terület adott otthont az Argentinosaurusnak is, amelyet sokáig a legnagyobb dinoszaurusznak tartottak – egészen addig, amíg fel nem fedezték a Patagotitant.
Vannak azonban kutatók, akik szerint az Argentinosaurus valójában nagyobb lehetett, és így továbbra is megérdemelné a „rekorder” címet. Az igazság az, hogy a méretbecslések mindig bizonytalanok: teljes csontvázakat eddig egyik fajból sem találtak, így a rekonstrukciók hiányos maradványokon alapulnak, ami szükségszerűen bizonyos hibalehetőséggel jár.
A hatalmas faj hat fosszíliáját Patagóniában fedezték fel, és ezek alapján írták le először 2017-ben – a tudósok és a nagyközönség nagy ámulatára. A környező kőzetek alapján ezek az állatok körülbelül 100 millió évvel ezelőtt, a kréta időszakban éltek.
Hátrányai is vannak a hatalmas méretnek
Testfelépítése alapján a Patagotitan mayorum feltehetően növényevő volt, hosszú nyakát arra használta, hogy a magas fák lombját legelje. Hatalmas tömege is arra utal, hogy nem volt vérszomjas ragadozó, inkább egy békés óriás lehetett. „Nem gondolom, hogy félelmetesek voltak. Inkább nagy, lassan mozgó állatok lehettek. Felállni, mozogni – pláne futni – komoly kihívás egy ekkora testű állat számára” – mondta Diego Pol argentin paleontológus, aki részt vett a faj leírásában.
Az óriási méretnek ugyanakkor megvoltak az előnyei is: nehéz elképzelni olyan ragadozót, amely képes lett volna legyőzni egy kifejlett sauropodát. Valószínű, hogy a ragadozók elleni védekezés is hozzájárult ahhoz az evolúciós nyomáshoz, amely lehetővé tette a Patagotitan ilyen gigantikus méretének kialakulását – írja az IFLScience.
Fontos azonban, hogy a Patagotitan mayorum nem feltétlenül örökös bajnok. Mindig fennáll annak a lehetősége, hogy a jövőben még nagyobb fajokra bukkannak. Dél-Amerika őslénytani feltárásai még ma is viszonylag kezdeti szakaszban vannak a XIX. század óta intenzíven kutatott északi félteke lelőhelyeihez képest. Mivel Patagónia területén már számos titanosaura-maradvány előkerült, nem kizárt, hogy egyszer egy még nagyobb óriás is napvilágra kerül.
