A Pisa-i, a Parma-i és a Római Egyetem kutatói megállapították, hogy mély empátiát és rokonszenvet érzünk, valahányszor a másik ásítását imitáljuk.
A 33 felnőtt önkéntes részvételével készült kutatás 1375 ásítást elemzett, így kiderült, hogy az ásítás leginkább a rokonok és a barátok körében "ragadós". Azt jelenti ugyanis, hogy szeretnénk azonosulni a másik érzelmeivel, szeretnénk minél mélyebben megérteni őt.
"Úgy tűnik, minél közelebb áll hozzánk az illető, aki ásít, annál valószínűbb, hogy a következő másodpercben mi is biológusok szerint egyszerűen arról van szó, hogy ösztönösen utánozzuk mások arckifejezéseit, hogy közelebb kerüljünk hozzájuk" - érvelnek a szakemberek a tanulmányukban.
Míg a majmok valamennyi társuk arckifejezéseit másolják, az ember a leginkább akkor hajlamos erre az ösztönös magatartásformára, amikor hozzá közelálló személyt lát ásítani. "Ami az idegeneket illeti, épp úgy működünk, mint a csimpánzok: nagyjából hasonló arányban másoljuk az arckifejezéseket , mint ők" - olvashatjuk az olasz tanulmányban.
