Egy új kutatás biológiai bizonyítékai szerint a fekete halál őse Közép-Ázsiában, a mai Kirgizisztán területén bukkant fel. A baktériumtörzs évente még mindig több ezer embert fertőz meg – olvasható a Nature című folyóiratban nemrégiben közzétett tanulmányban. A tudósok arra jutottak, hogy a szóban forgó törzs „a ma a világon keringő [ modern pestis ] törzsek többségét adta” – jelentette ki Phil Slavin, a skóciai Stirling Egyetem történésze, a tanulmány társszerzője. De ez az ügy azért mégsem ennyire egyszerű.
A pestisnek számos törzse van. Ezek közül az egyik a fekete halál, amely a bubópestis egy változata. Ijesztő nevét onnan kapta, hogy a fertőzöttek testén mindenütt üszkös, feketés elváltozások, bubók fejlődtek ki. A betegséget láz és a nyirokcsomók duzzanata jellemzi, és a Yersinia pestis baktérium okozza, amely fertőzött bolhákat hordozó rágcsálókon keresztül terjed.
A halálos fejlődési vonal
A múltban egyetlen pestistörzs négy különböző vonalra vált szét. Az egyik vezetett el a fekete halál törzsének megjelenéséhez. A kutatók szerint továbbra is rejtély, hogy ez mikor és hol történt. A pestiskutatók azonban régóta gyanítják, hogy a Yersinia pestis diverzifikációja a Tien Shan-hegységben, a Kirgizisztán északi határán fekvő Çüy-völgy közelében történhetett.
Erre utal egy nyom, ami 1885-re vezethető vissza. A területen két olyan temetőt fedeztek fel, amelyben szokatlanul sok sírkőre 1338 és 1339 közötti dátumot írtak, körülbelül nyolc évvel azelőtt, hogy Európában elkezdődött a járvány. Ezek a sírkövek a halál okát, a mawtānāt, a pestis szíriai elnevezését is megemlítették. Ez arra utalt, hogy talán pestis söpörhetett végig a területen. Ez motiválta Slavint és kollégáit, hogy mélyebbre ássanak – írja a NPR közszolgálati portál .
Bár a sírfeliratok meggyőzőek voltak, a kutatók szerint önmagukban nem elégségesek annak bizonyítására, hogy az ott élő emberek valóban pestisben haltak meg. Slavinnek és csapatának genetikai bizonyítékokra volt szüksége.
Az ősi DNS-ek tesztje
A csapat ezért az ősi DNS -sel foglalkozó szakemberekhez fordult segítségért. „DNS-t vontunk ki olyan emberi maradványokból, amelyek a két temetőhöz kapcsolódtak” – magyarázta Maria Spyrou, a Tübingeni Egyetem genetikusa, a tanulmány vezető szerzője.
Az 1885 és 1892 közötti ásatások során több száz holttestet távolítottak el ezekből a temetőkből, amelyeket a szentpétervári Kunsztkamera épületében, a Nagy Péterről elnevezett antropológiai és etnográfiai múzeumban – amelyet maga a cár alapított – helyeztek el. Spyrou és munkatársai a tárolt holttestek közül hétből szereztek fogmintákat. A kutató szerint a fogakban rengeteg vérér található, így a vér útján terjedő fertőzésre, vagyis a pestisre utaló nyomokat legnagyobb valószínűséggel innen tudják kimutatni, mivel a testek többi része jelentősen lebomlott.
Az ősi DNS-szekvenálási technikák segítségével a csoport három mintából is képes volt Yersinia pestis DNS-nyomokat kimutatni. Vagyis a kutatóknak sikerült megerősíteniük, hogy a Çüy-völgyben elhunyt emberek valóban pestisben haltak meg. A következő lépés az volt, hogy a tudósok megnézzék, mennyire áll rokonságban Çüy-völgyi törzs a fekete halállal és más pestistörzsekkel.
A Nagy Bumm
Ehhez a kutatócsoport DNS-szekvenciákat vett a modern korban pusztító pestis baktériumokból (ezeket a Közép-Ázsiában élő mormotákból és más rágcsálókból nyerték), valamint a történelmi "elődből", korábban közzétett tanulmányok segítségével. Ezeket a szekvenciákat egy evolúciós fa létrehozásához használták, hogy feltérképezzék a törzsek közötti kapcsolatokat, és összehasonlítsák őket a Çüy-völgyi törzzsel.
A fa kimutatta, hogy a Çüy-völgyi törzs csak két mutációban különbözik a fekete halál törzsétől. Mivel pedig a kutatók kezében voltak a Çüy-völgyi törzsre vonatkozó dátumok a sírkövek feliratairól, meg tudták erősíteni, hogy a Çüy-völgyi törzs idősebb, mint a fekete halál törzse. Ezért arra következtettek, hogy a fekete halál ebből fejlődhetett ki.
Mi több, az evolúciós fa kimutatta, hogy a Çüy-völgyi törzs volt az őstörzs, amiből a pestis négy fő vonalra diverzifikálódott , amit a kutatók "Big Bang"-nek, vagyis Nagy Bummnak neveznek egy kozmológiából kölcsön vett kifejezés alapján.
A fekete halál rejtélye még él?
„Én nagyon óvatos lennék a kérdést illetően. A megjelenés időpontjának és konkrét helyének meghatározása ködös dolog” – mondta Hendrik Poinar evolúciós genetikus, az ontariói McMaster Egyetem ős-DNS központjának igazgatója. A tudós – aki nem vett részt Slavin és Spyrou vizsgálataiban – elmagyarázta, hogy a Yersinia pestis nagyon lassan fejlődik. Egy-egy mutációja körülbelül 5-10 évente jelenik meg. Így lehetséges, hogy a Çüy-völgyi törzs a régió egy másik részéből származik.
Poinar szerint abban az időben a Çüy-völgyben élő emberek kereskedők voltak, akik Közép-Ázsiában és Európában mozogtak. Például a Nyugat-Európába tartó útjaik során találkozhattak ezzel a baktériumtörzzsel. És mivel lassan mutálódik, a Nyugat-Európából származó törzs genetikailag azonosnak tűnhetett a Çüy-völgyivel, így nehéz lenne megmondani, hogy pontosan honnan származik és mikor bukkant fel a fekete halált okozó törzs.
Mindezek ellenére Poinar szerint a tanulmány jelentős a fekete halál korai történetének megértésében, mert segít felelni azokra a kérdésekre, amelyekre a pestiskutatók évek óta próbálnak választ kapni. Most már tudjuk, hogy „a Nyugat-Európában keringő törzsek megjelenése előtt 10 évvel már volt pestis azon a helyen, és azt hiszem, ez a rejtély fontos része” – összegezte Poinar.
