A Botox a húgyhólyagba történő befecskendezése a kísérlet szerint ugyanolyan hatékonynak bizonyult, mint az inkontinencia kezelésében gyakorta használt szolifenacin hatóanyagú gyógyszer.
A internetes kiadásában megjelent kutatás vezetője, Dr. Anthony Visco, a Duke Egyetem Orvosi Karának munkatársa elmondta, hogy a Botox kezelést az USA Élelmiszer és Gyógyszerellenőrzési Hivatala (FDA) már jóváhagyta a késztetéses inkontinencia kezelésére gerincvelő sérülést és más neurológiai sérüléseket szenvedett betegek esetében. Nem eredeztethető (idiopátiás) inkontinencia esetében azonban használata még nincs jóváhagyva.
Visco és munkatársai kísérletükben 250 késztetéses inkontinenciában szenvedő nőt osztottak két csoportba: az első naponta kapott gyógyszert és sóinjekciót, a második pedig naponta kapott placebót és Botox injekciót. A nők átlagosan az ötvenes éveik közepén-végén jártak. A résztvevők mindkét csoportban havonta háromnapos naplót vezettek, amelyben leírták, hány inkontinenciás epizódot tapasztaltak.
A kísérlet elején a nők átlagosan napi öt epizódot tapasztaltak. Hat hónap elteltével az epizódok gyakoriságának átlagos csökkenése körülbelül azonos volt a két csoportban: a gyógyszeres csoportban 3,4 epizód, a Botox csoportban pedig 3,3. Az eredmények azt bizonyították, hogy mindkét módszer nagyon jól működik, de a Botox csoport tagjainak esetében kétszer magasabb volt annak valószínűsége, hogy az vizeletszivárgást , míg a gyógyszeres csoportban ez az arány csak 13 százalék volt.
A kezeléseket hat hónap elteltével leállították. Egy hónappal később a gyógyszeres csoport 50 százaléka, és a Botox csoport 62 százaléka még mindig tapasztalta a tünetenyhülést. Egy évvel később a gyógyszeres csoport 25, és a Botox csoport 38 százaléka tapasztalta még a javulást. Visco becslései szerint a Botox kezelést körülbelül kilenchónaponként kell megismételni.
