A munkáról az Amerikai Kémiai Társaság nemzeti gyűlésén, Bostonban számolt be Terri Camesano professzor. A kutatók elsődlegesen az áfonyalének a vizelet E. coli baktériumaira gyakorolt hatását vizsgálták, a S. aureusra való hatás csak érdekes melléktermék volt. A sztafilokokkusz egyre növekvő közegészségtani problémát jelent, különösen a meticillin-rezisztens törzsei. Ezek a törzsek főként egészségügyi intézményekben fordulnak elő, és kezelésük igen nehéz, tekintve, hogy ezek a baktériumok ellenálló képességgel rendelkeznek a legtöbb antibiotikummal szemben.
A fertőzés során a baktérium először megtapad a fertőzendő szervezet testfelületén, létrehoz egy biofilmet. Camesano és munkatársai egészséges hölgy egyetemistákkal áfonyalevet, másik csoportjukkal hasonló ízesítésű placebót itattak, majd a vett vizeletmintákat tenyésztést követően mikrobiológiai szempontból elemezték ki. Az elemzés során kimutatták, hogy az áfonyalevet fogyasztó egyének mintáiban mind a S. aureus, mind az E. coli baktériumoknak csökkent a biofilmképző készsége. Ez azért volt meglepő, mert a sztafilokokkuszról ismert, hogy általában jól képez biofilmet.
Az E. coli esetén az áfonyalé megakadályozta, hogy a baktériumok olyan nyúlványt képezzenek, melynek segítségével megkapaszkodnak a nyálkahártyasejtek felületén. Ezzel szemben a S. aureus nem rendelkezik ilyen nyúlvánnyal, biofilm mégsem jött létre. Az eredmény számos kérdést vet fel, melynek megválaszolása további kutatások tárgya lesz.
Camesano reményének adott hangot, miszerint a jövőben munkájuk új célpontú antibiotikumok fejlesztéséhez vezethet.
Forrás: Medipress hírszolgálat
