1928 nyarán Alexander Fleming három hétre szabadságra ment a londoni St. Marry's kórház fertőzőbeteg-osztályáról. Nyaralása előtt sztafilokokkuszok tanulmányozásával és tenyésztésével foglalkozott. (Ezek olyan kórokozó törzsek, amelyek a sebeket megfertőzve, azok gennyesedését okozzák.) Mire azonban újra munkába állt, a hanyagul kint felejtett és lefedetlen petricsészében lévő baktériumtörzset egy ismeretlen gomba elpusztította. Fleming ekkor még nem sejtette, hogy figyelmetlenségének köszönheti majd a világ az antibiotikumok megszületését, az orvoslás egy új szakaszának kezdetét.
Azt azonban nagyon is érezte, hogy valami fontosat talált. Megpróbálta laboratóriumában előállítani az általa penicillinnek elnevezett anyagot. 1929-ben siker koronázta munkáját. Feltérképezte a penicillin tulajdonságait, s rájött, hogy ez az anyag sok bakteriális eredetű betegségnek lehet a gyógyítója. Megállapította azt is, hogy nem károsítja az egészséges szerveket, tehát gyógyszerként kellene használni. S itt lényegében véget is ért a kutatómunkájának története. 1929-ben Fleming ugyan közölte megfigyeléseit egy tudományos szaklapban, de a baktericidhatású gyógyszer kifejlesztését a gombából nem követte tovább. Ennek részben az lehetett az oka, hogy annak az intézménynek az igazgatója, ahol Fleming dolgozott, semmi jelentőséget nem tulajdonított a kísérletek eredmé-nyeinek, s ezért a munkát sem támogatta.
Fleming korszakalkotó felfedezését a német származású Ernst B. Chain és az ausztrál Howard W. Florey tette elérhetővé a betegek számára. 1941-ben elkezdődött a penicillin klinikai alkalmazása, a második világháború idején már használták az amerikai katonák gyógyításában. A háború után vált egyre általánosabban alkalmazottá, először Amerikában, majd szerte a világon. Sokak szerint a penicillin a XX. század legnagyobb vívmánya.
A penicillinről ma már sokat tudunk, azt is, hogy a baktériumok nem egyformán reagálnak rá. Az általános alkalmazás magával hozta a baktériumtörzsek ellenállóvá válását is. A kutatók és a természet versenyfutását az is nehezíti, hogy a penicillinnel szemben rezisztens (ellenálló) baktériumtörzsek előfordulása területfüggő. Ma már a kutatók egészen kis térségekre lebontva is meg tudják határozni bizonyos baktériumtörzsek előfordulását, gyakoriságát, és azt, milyen fokú a penicillinnel szembeni ellenálló-képességük.
Ez persze semmit sem von le Alexander Fleming felfedezésének jelentőségéből. Az 1881-ben született orvos, a penicillin gyakorlati alkalmazásának bevezetése után, 1945-ben - Chainnel és Floreyjel együtt - megkapta munkájáért az orvosi Nobel-díjat.
Fleming 1955-ben halt meg.
Ha az antibiotikumokról, illetve a penicillinről szólunk, nem feledhetjük el veszélyeiket sem. Az öngyógyszerezés igen komoly gondokat okozhat, ilyen típusú gyógyszereket csak orvosi rendelésre szedjünk!
Fontos megjegyezni, hogy nemcsak a baktériumoknak árthat a penicillin, de egyre gyakoribb az is, hogy allergiás tüneteket vált ki a gyógyszer használata. Az érzékenység bármely korban kialakulhat, és nagyon kellemetlen tüneteket produkálhat.
A penicillin a múlt század egyik csodája - ami nem csak három napig tart -, de nem szabad elfelejtenünk, hogy mint minden orvosságnak, a penicillinnek is vannak hátrányai. XII.évf./3.sz.
