Az emberi sikolyok jóval többféle érzelem kifejezésére alkalmasak, mint csupán a félelem jelzésére, és akusztikailag is sokfélébbek lehetnek, mint azt eddig gondoltuk - derült ki a Zürichi Egyetem kutatásából, amelyről a MedicalXpress portál is beszámolt . Meglepő módon az is kiderült, hogy a pozitív töltetű, riadalmat nem keltő sikolyokat az agy hatékonyabban érzékeli és dolgozza fel, mint a riasztó típusúakat. Az egyetem kutatási eredményeit a PLOS Biology című szaklapban is publikálták a szerzők.
A főemlősök beépített riasztója
A főemlősök és más emlősfajok a sikolyszerű hanghatásokat elsősorban figyelemfelkeltő, riasztó céllal használják, akkor, amikor valamilyen bajra, veszélyre (például egy közelben ólálkodó ragadozóra) szeretnék felhívni társaik figyelmét. Lévén a ma élő ember is a főemlősök rendjébe tartozik, joggal gondolhatnánk, hogy a sikoltozás nálunk is a veszély jelzésének egyik módja. Csakhogy az emberek nem kizárólag akkor sikítanak, ha félnek vagy agresszívek, többféle sikolytípust is megkülönböztethetünk náluk - ezeket vizsgálták részletesebben a svájci kutatók.
A kutatás során arra kértek 12 résztvevőt, hogy imitálja azokat a sikoltásokat, amelyeket különféle, pozitív és negatív helyzetekben alkalmazna. Az alanyok egy másik csoportjának az volt a feladata, hogy különböző kategóriákba sorolja a sikolyokat azok érzelmi jellege alapján - eközben pedig funkcionális mágneses rezonanciavizsgálattal (fMRI) figyelték az agyi aktivitásukat. Az eredmények alapján 6 pszicho-akusztikailag elkülöníthető sikolytípust tártak fel a kutatók, amelyek a következő érzelmek kifejezésére szolgálnak: fájdalom, harag, félelem, élvezet, szomorúság és öröm. Érdekes módon a sikolyt halló személyek gyorsabban és pontosabban reagáltak a pozitív töltetű, nem riasztó jellegű kiáltásokra, és ezek hallatán az agyműködésük is több aktivitást mutatott a frontális, valamint a hallásért felelős régiókban.
A tanulmány szerzői szerint ez azt mutatja, hogy a sikoltások kommunikációs értelmezése jóval sokszínűbb az emberek esetében.
"Az eredmények bizonyos szempontból meglepőek, hiszen a kutatók általában azt feltételezik, hogy a főemlősök, így az emberek kognitív rendszere a túlélés érdekében kifejezetten a környezet veszély- és fenyegetésjelzéseinek észlelésére van beállítva, melynek elsődleges formája a sikoly. És bár ez a főemlősök és egyéb állatfajok esetében igaz, úgy tűnik, az evolúció során a sikoltáskommunikáció jócskán megváltozott az emberekben. Jelenlegi tudásunk szerint kizárólag az emberek képesek arra, hogy a sikolyaikkal pozitív érzelmeket is jelezzenek, ráadásul ezek észlelése náluk elsőbbséget élvez a riasztó sikoltásokkal szemben. Ez feltehetően összetett társadalmi okokra vezethető vissza" - nyilatkozta dr. Sascha Frühholz, a tanulmány vezető szerzője.
