Az immunrendszer sem tiltakozott, semmi jele nem mutatkozott a beültetett sejtek kilökődésének.
Ez az első alkalom, hogy valakinek sikerült bizonyítani a klónozás terápiás előnyeit - állítja Dr. Viviane Tabar, a New York-i Memorial Sloan-Kettering Rákközpont docense. Az eredményeket mindeddig még nem próbálták emberekben is igazolni.
A Parkinson-kór ún. neurodegeneratív megbetegedés, mely az agyi dopamintermelő idegsejtek károsodása miatt a motoros funkciók (járás, mozgás) és a beszéd nehezítettségét okozza. Az amerikai Nemzeti Parkinson Alapítvány becslése szerint az államokban 1,5 millióan szenvednek ebben a betegségben. Leggyakrabban 65 év felett alakulnak ki a tünetek. Az utóbbi években a dopamintermelő idegsejtek terápiás célú klónozását tűzték ki célul a betegség gyógyításának érdekében, és most úgy tűnik, nem hiába.
A felmerülő etikai problémák miatt a terápiás és szaporodási célú klónozást egyre több tudós szereti élesen elkülöníteni. Mindkét folyamat egy sejtmagjától megtisztított petesejtből, és a beleültetett, klónozásra szánt sejtből eltávolított sejtmagból indul ki. Ám a reproduktív klónozás esetében a cél egy új, a kiindulásival genetikailag teljesen megegyező egyed létrehozása, míg a terápiás klónozás végtermékei olyan tökéletesen működő sejtek - esetleg szerv - melyek a genetikai azonosságnak köszönhetően immunológiai veszélyek nélkül beültethetők a beteg szervezetébe.
Dr. Tabar és kollégája, Lorenz Studer a japán Kobe-ban található RIKEN Fejlődésbiológiai Központ munkatársaival közösen végezték kutatásaikat Parkinson-kóros egerekkel. A klónozásra szánt sejteket 24 fiatal egér farkának végéből nyerték, és összesen 187 őssejtvonalat hoztak létre, legalább minden egérhez egy DNS-specifikus vonalat. Miután az őssejtek indukció hatására dopamintermelő idegsejtekké fejlődtek, minden egér megkapta a "saját" sejtjeit. Ez volt a kezelés. A viselkedésteszteken, valamint az immunológiai és motoros vizsgálatokon ezután ezek az egerek sokkal jobb eredményeket mutattak, mint azok, melyeket nem specifikus sejtekkel kezeltek. Immunológiai reakciót sem lehetett esetükben tapasztalni, míg a többi állatnál enyhe gyulladás lépett fel. Ahhoz, hogy a módszert emberek gyógyítására is lehessen alkalmazni, még számos vizsgálatra lesz szükség, hiszen a rágcsálókkal végzett kísérletek nem mindig hoznak azonos eredményeket az emberi vizsgálatokkal.
Forrás:
Medipress hírszolgálat
