Alhasi fájdalmak, puffadás, hasmenés vagy székrekedés, fokozott bélgázképződés és gyakori székelési inger - a többi között a felsorolt tünetek mind IBS, mind IBD esetén jellemzők lehetnek. Míg azonban az IBS funkcionális zavarként elsősorban az életminőséget rontja, addig az IBD súlyos szervi szövődményeket is okozhat, valamint rosszindulatú elváltozásokra is hajlamosíthat. Tünetek fellépése esetén mindenképpen javasolt ezért orvoshoz fordulni, aki a helyes diagnózist felállítva, majd a terápiás tervet arra építve segíthet elejét venni a további komplikációknak. Lássuk tehát, miben tér el egymástól a kétféle emésztőrendszeri probléma, illetve milyen kezelési lehetőségek jöhetnek szóba.
A rejtélyes IBS
Az irritábilis bél szindróma egy funkcionális zavar , ami azt jelenti, hogy a panaszok hátterében nem mutatható ki szervi elváltozás. Nem is ismert egyelőre a pontos kiváltó oka, kialakulásának folyamata, mindazonáltal egy igen elterjedt tünetegyüttesről beszélhetünk, amely becslések szerint csak Magyarországon több mint egymillió embert érint. Általában fiatal felnőttkorban jelentkezik először, krónikus zavarként pedig élethosszig kihatással lehet az érintettek mindennapi életére. A szakorvosok a megfelelő vizsgálatok, illetve az egyéb lehetséges megbetegedések kizárása után állítják fel az IBS diagnózisát, amihez több kritériumnak is teljesülnie kell. Az első a legalább hetente egyszer fellépő alhasi fájdalom, amelyhez az alábbi három jellemző közül legalább kettő társul:
- a páciens panaszai a székletürítéshez kapcsolódnak;
- a páciens panaszai összefüggésben állnak a székletürítés gyakoriságának megváltozásával;
- a páciens panaszai összefüggésben állnak a széklet állagának, formájának megváltozásával.
Gyakori tünet a fokozott bélgázosság, puffadás és bélkorgás is. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az IBS nem fokozza egyéb emésztőrendszeri betegségek kialakulásának veszélyét, így például nem eredményez emelkedett vastagbélrák-kockázatot. Mindazonáltal komoly mértékben ronthatja az életminőséget, nehézségeket okozva a leghétköznapibb tevékenységek közben is, továbbá melegágya lehet olyan hangulati zavaroknak, mint a depresszió vagy a szorongás. Kezelésre tehát az IBS-sel élőknek is szükségük van, ugyanakkor erre a célra nincs egyetlen univerzális gyógyszer, ami minden problémát azonnal megoldana. A terápia célja a tünetek megelőzése és enyhítése, amihez életmódbeli, így például étrendi változtatásoktól a pszichológus, pszichiáter nyújtotta segítségen át a gyógyszeres kezelésig többféle módszer is szóba jöhet. A fellépő tünetektől függően hasmenés vagy székrekedés elleni gyógykészítmények, hasi görcsök, fájdalmak és puffadás enyhítésére szolgáló szerek, továbbá antidepresszánsok alkalmazása is szükségessé válhat.
Az IBD-t ezért nem szabad félvállról venni
IBS esetén azért sem szabad öndiagnózisra hagyatkozni, mert a tünetek hátterében egyéb kórfolyamatok is meghúzódhatnak. E körbe tartoznak a gyulladásos bélbetegségek, avagy angol eredetű rövidítéssel az IBD (inflammatory bowel disease) is. Ez egy gyűjtőfogalom, amely alá két hasonló karakterisztikájú, de különálló betegség tartozik: a Crohn-betegség és a fekélyes vastagbélgyulladás , avagy colitis ulcerosa. Mindkettő rohamokban fellángoló emésztőrendszeri gyulladásként írható le, de míg a colitis ulcerosa a vastagbél egyetlen összefüggő szakaszára korlátozódik, addig a Crohn-betegség a tápcsatorna teljes hosszában kiválhat szakaszosan gyulladásokat, annak mélyebb rétegeire is kiterjedve. A két kórkép tünetei között jelentős az átfedés, így a fellángolások idején egyaránt jelentkezhet:
- hasmenés,
- fáradtság,
- alhasi fájdalmak és görcsök,
- véres széklet,
- csökkent étvágy,
- váratlan fogyás.
Akárcsak az IBS esetében, az IBD-ről sem ismert, mi váltja ki pontosan. A tünetek általában fiatal felnőttkorban lépnek fel először, illetve nagyobb valószínűséggel betegszenek meg, akik családjában már előfordult Crohn-betegség vagy fekélyes vastagbélgyulladás. Ami a lehetséges szövődményeket illeti, mindkét betegség fokozza a vastagbélrák kialakulásának kockázatát. A Crohn-betegség ezen felül bélelzáródást, tápanyag-felszívódási zavarokat, sipolyképződést és végbélrepedést is okozhat, míg a colitis ulcerosa az erős hasmenés nyomán súlyos kiszáradáshoz, valamint bélperforációhoz és a vastagbél kóros tágulatához vezethet. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a problémát időben felismerjék és kezeljék, enyhítve a panaszokat, egyben csökkentve a potenciális szövődmények veszélyét.
Erre a célra gyógyszeres terápia keretében gyulladáscsökkentő és immunszupresszáns szereket egyaránt alkalmazhatnak, valamint előrelépést hozhatnak a biológiai terápiák, amelyek az IBD kezelésének legújabb területét képezik. A tünetek enyhítésében hasmenés elleni készítmények, fájdalomcsillapítók és étrend-kiegészítők is hasznos segítséget nyújthatnak, és jelentős fogyás esetén fontos szerepe lehet a speciális diétáknak. Amennyiben a betegség nem reagál egyéb módszerekre, úgy mind colitis ulcerosa, mind Crohn-betegség esetén műtéti beavatkozás válik szükségessé. Előbbi esetben a teljes vastagbelet eltávolítják. Amennyiben lehetőség van a vékonybél és a végbélnyílás összekötésére, úgy ilyen módon is megoldható a beteg székletürítése. Ellenkező esetben viszont sztómát képeznek a hasfalán, emiatt élete végéig sztómazsákot kell használnia. Crohn-betegeknél kisebb bélszakaszok műtéti eltávolítása is megoldást jelenthet, ugyanakkor gyakori a betegség kiújulása. A kiújulás kockázata a beavatkozást követő gyógyszeres kezeléssel csökkenthető.
Összességében elmondható, hogy az IBS és az IBD a tüneti hasonlóságok ellenére nagyon sok tekintetben különbözik egymástól. Közös pont azonban bennük, hogy a megfelelő orvosi kezeléssel javítható az érintettek életminősége, éppen ezért nem érdemes habozni a segítségkéréssel, amennyiben felmerül bármelyik krónikus panasz gyanúja. Annál is inkább, mert hosszú távon még súlyosabb következményekkel járhatnak.
