Gyakran hallani a híradásokban, hogy egy kórházban a beteg rossz oldalát operálták meg - tévedésből. Ennek előfordulási esélyét csökkentené a Johns Hopkins Kórház sebészeinek javaslata. Szerintük a műtét előtt egy körülbelül 2 perces megbeszélés igen hatékony lenne.
A kórház sebészeinek vizsgálata során megállapították, hogy a műtétek előtti rövid, alig két perces megbeszélés hatékonyan csökkenti az elcserélt beteg vagy rossz oldali műtét előfordulásának esélyét. "Bár nincs egységes rendszer annak jelentésére, ha az adott kórházban az egyik betegen végzett műtét nem a 'jó' oldalon történt, a nálunk bevezetett műtét előtti megbeszélések jelentősen növelték a műtő személyzetének éberségét mind a műtéttel, mind pedig a műtői biztonsággal kapcsolatban" - fejtette ki Dr. Martin Makay, a kutatócsoport vezetője. Hozzátette azonban, hogy bár a rossz oldali műtét igen ritka, mégis megfelelő odafigyeléssel teljes mértékben kiküszöbölhető.
A kutatók Massachusetts államban vizsgálták, hogy húsz éven át végzett összes műtét közül mennyi volt a rossz oldali műtét. Rossz oldalinak definiálták azt a beavatkozást, amikor nem a kívánt szerv vagy rossz oldali testrészt operálták meg. Emiatt a kutatók a gerincműtéteket nem vették bele a vizsgálatba, mivel az a test középvonalában halad és technikailag még akkor is jó testrész lett megoperálva, ha a gerinc másik oldalán történt a beavatkozás. Az így számított műtétek közül minden 112.994 műtét közül 1 volt rossz oldali.
A műtét előtti megbeszélésen, mely az érzéstelenítés elvégzése és a műtéti bemetszés között zajlik, minden műtőben tevékenykedő személy bemondja nevét és beosztását, majd ezt követően a vezető sebész ellenőriz olyan kritikus adatokat, mint a műtőasztalon fekvő beteg neve, születési ideje, a műtét tervezett oldalisága, valamint egyéb, a beteg biztonságát meghatározó tényezőket. A kutatók kérdőívek segítségével vizsgálták 147 sebész, 59 aneszteziológus, 187 ápoló és 29 egyéb műtős személy megbeszélésekkel kapcsolatos véleményének alakulását a bevezetés előtt és az után három hónappal. Megállapították, hogy a három hónap alatt 13,2 százalékkal emelkedett azok aránya, akik a beteg biztonsága szempontjából hatékonynak találták az új rendszert. A rendszer bevezetése előtt ugyanis előfordult, hogy az operáló sebész úgy ment be a műtőbe és kezdte el a műtétet, hogy fogalma sem volt arról, hogy a beteget hogy hívják és hogy kik azok, akik a műtét során segítenek neki.
