A horkolás légzészavart jelez
Magyarországon az alvás alatti légzészavarok enyhébb formája a 30 év felett lakosságnak körülbelül 10, a súlyosabb pedig az 5-6 százalékát érinti. A leggyakoribb alvászavar a horkolás, amikor valaki egyenletesen, hangosan veszi, "rezegteti" a levegőt vagy fel-felhorkanó hangokat hallat alvás közben. Igen gyakori, de sokaknál nem okoz különösebb kellemetlenséget, legfeljebb a házastársa panaszkodik az éjszakai "csendzavarás" miatt. A kivizsgálás fontos, mert a horkolás az alvás alatti légzészavarok, illetve az ezek szövődményeként kialakult súlyos elváltozások, megbetegedések jele is lehet.
A horkolásnak az fajtája, amelyet az alvás közben valamilyen okból elzáródó légutak elakadása, majd hirtelen felszabadulása, "mikroébredések" sora idéz elő, mindenképpen kezelésre szorul. A széles körű kivizsgálást az alváslaboratóriumok teszik lehetővé. A beteg vagy itt tölt egy éjszakát, vagy otthonába viheti a mobil mérőkészüléket.
Ez a speciális műszer, a poliszomnográf az alvó szervezetének számos működési adatát rögzíti: folyamatosan méri a vér oxigénszintjét, nyúlásérzékelő receptorai figyelik a hasi- és a mellkasi légzést, az EEG az agyhullámokat, az EMG az izomtónus változását, az EKG a szív működését, az EOG pedig a szemmozgásokat rögzíti. Mindezt a mikrofon és a sötétben is "látó" infravörös kamera egészíti ki. A hozzá kapcsolódó finometer készülék nemcsak a vérnyomást monitorozza, hanem több keringésadatot is mér.
Alvás közbeni légzésleállás
A horkolás mögött leggyakrabban valamilyen anatómiai elváltozás áll. Például túl laza a hátsó, lágy szájpadlás, nagy az uvula (a nyelvcsap), duzzadtak a mandulák. Ezek éber állapotban nem okoznak kellemetlenséget. Alvás közben azonban az izomtónus csökken, az izmok elernyednek, így előfordulhat, hogy ezen szervek valamelyike "belóg" a beszívott levegő útjába, az megrezegteti, így alakul ki a jellegzetes hang.
Ha a szájpadlás izmainak lazasága fokozódik és a belégzés szívó hatása nagyobb, mint a neki ellenálló izomtónus, a lágy szájpadlás a garatot teljesen elzárhatja. Ez az OSA, az obstruktív alvási apnoé, vagyis az elzáródás miatti alvás közbeni légzésleállás. Légzésleálláskor a vér oxigénszintje csökken, az érzékelők "riadóztatják" az agyat, ami "kiadja a parancsot" az ébredésre. Ekkor visszaáll az izomtónus, megszűnik az elzáródás, a beteg újra kap levegőt és visszaalszik. Ezek a "mikroébredések" akár percenként is követhetik egymást. Ezeket a beteg nem érzékeli csak annyiban, hogy nem piheni ki magát, fáradtan, törődötten ébred. A légzésleállások előfordulását növelik az izomlazító szerek, például az alkohol, a drog, egyes nyugtatók fogyasztása. Anatómiai oka lehet például a kövérségtől vagy izomkötegektől vastag nyak is, ahol a légutakra nehezedő nyomás miatt alakulhat ki elzáródás.
Súlyos következményei lehetnek
A sorozatos felriadások az alvás feldarabolódásához vezetnek, ami nappali fáradékonyságot, sokaknál teljesítőképesség-csökkenést, aluszékonyságot eredményez, és számos szövődmény kialakulásával járhat. A légzésleállások során bekövetkező mellűri nyomásváltozások a keringésben is zavarokat okoznak, hosszabb távon magasvérnyomás-betegség alakulhat ki. Az alvási légzésleállás szív-és érrendszeri rizikófaktor! Az érintettek között sokkal gyakoribb a magas vérnyomás, a szívinfarktus és az agyvérzés.
Van segítség
A légzésleállással járó alvászavar kezelése a súlyosságától függ. Legelőször is a háttérben lévő anatómiai okot kell feltárni és ha lehet, megszüntetni. Az esetek felében gégészeti beavatkozásra van szükség, ez minden második beteg problémáját megoldja. Gyakran a beteg gyógyszerezésén kell változtatni, és egyéb életviteli reformokra is szükség lehet, ha az illető alkoholt vagy drogokat fogyaszt, nyugtatókra szorul. Előfordul, hogy fogászati beavatkozásra kerül sor. Abban az esetben, amikor az állkapocs túlságosan hátul van ("mélyharapás"), fogász állítja be a beteg fogsorához igazítva azt a szájba helyezhető segédeszközt, amely megakadályozza az állkapocs alvás közbeni hátracsúszását.
A legsúlyosabb esetek, amelyek szív-érrendszeri megbetegedésekkel is társultak, indokolttá tehetik a folyamatos nyomásos lélegeztetés alkalmazását. Ilyenkor egy maszkon keresztül kis nyomású levegőt juttatnak be a beteg légcsövébe, amelynek nyomása megakadályozza a szájpadlás ellazulását, a légutak elzáródását. A kezeléshez szükséges eszközöket a társadalombiztosítás támogatja. Alvászavarai miatt a beteg háziorvosához vagy közvetlenül valamelyik alváslaboratóriumhoz fordulhat. Szükség esetén újabb kivizsgálások (gégészeti, neurológiai, stb.) válhatnak szükségessé.
