A gyásznak és a depressziónak akadnak közös vonásai, mégsem mindegy, melyikkel van dolgunk. Melyek a két állapot legfontosabb jellemzői, és mi alapján lehet megkülönböztetni őket egymástól?
Egészséges a gyász
A szerettünk elvesztése utáni gyászban számtalan különböző érzés helyet kaphat. Így például természetes lehet a düh, szomorúság, bűntudat, kétségbeesés, sőt, a sokkos állapot is. Időnként azonban akár pozitív gondolatok is kötődhetnek a gyászhoz, jellemzően akkor, ha az elhunyt szenvedett, komoly fájdalmakkal küzdött. Ilyenkor a halálra úgy gondolhatunk, mint egyfajta "megváltásra", amely által a családtagunk "egy jobb helyre" került. A gyász egy bizonyos szintig egészségesnek mondható, ugyanis segít szembenézni és megküzdeni a vesztéség gondolatával, hogy végül eljuthassunk az elfogadásig és az újrakezdésig. Természetes azonban, hogy a fájdalom feldolgozásához időre van szükségünk, ahogy az is, hogy egyénileg változik, kinek mennyi időre van szüksége a továbblépéshez.
Egy, a Columbia Egyetem pszichológusa, George Bonnano által végzett 2008-as kutatásból például az derült ki, hogy a gyászolók nagyjából ötödét annyira megrendíti a veszteség, hogy akár depressziós tünetek is jelentkezhetnek náluk, néhány hét vagy hónap után azonban túlteszik magukat a történteken és visszatérnek a megszokott életükhöz. A gyászban érintettek több mint fele azonban inkább magába fojtja bánatát, és kívülről nézve senki nem is mondja meg róluk, hogy a közelmúltban traumát éltek át.
A gyász mélységét azonban az is nagyban befolyásolja, hogy hány évet élt az elhunyt személy. Míg az idős emberek eltávozását az élet természetes velejárójaként fogjuk fel, addig a fiatalon, tragikusan elveszített szeretteink hiánya sokkal nehezebben gyógyuló sebeket hagy maga után. "Egy ilyen tragédia talán sosem dolgozható fel teljes egészében, és jelentősen megváltoztathatja a gyászoló ember személyiségét" - mondta lapunknak korábban Tóth Gábor Ákos gyászterapeuta, akivel az elmúlás feldolgozásáról beszélgettünk. A veszteséggel való megküzdésben sokat segíthet egy gyásztanácsadó.
Amikor már depresszióról beszélhetünk
Világszerte legalább negyedmilliárd ember küzd depresszióval, ám gyakorisága ellenére még a mai napig számos tévhit kering a köztudatban erről a problémáról. A depresszió egy hangulatzavar, amely nem jelent egyet az egyszerű és viszonylag könnyen elmulasztható szomorúsággal.
Depresszióról jellemzően akkor beszélhetünk, ha a hangulatváltozás és az egyéb tünetek - például a dühkitörések, a motiválatlanság, a kilátástalanság érzése és a szuicid gondolatok - legalább két hétig vagy akár hónapokig is erőteljesen jelen vannak. Az általános vélekedéssel ellentétben nem kizárólag a nők lehetnek érintettek, sőt: még a szülés utáni depresszió is meg tud jelenni az újdonsült apáknál.
A negatív címkék és előítéletek miatt sok depressziós hibáztatja, vagy egyenesen szégyelli magát, amiért "túl gyenge" az élet mindennapi megpróbáltatásainak elviseléséhez. Kiemelendő továbbá, hogy a depresszió nem enyhül vagy tűnik el az olyan "jótanácsok" hatására, mint a "gondolkodj pozitívabban" vagy a "foglalkozz kevesebbet a problémáiddal". Ez a hangulatzavar ugyanis egyáltalán nem azon múlik, hogy eldöntjük, hogy rosszabbul vagy jobban érezzük-e magunkat. Ilyenkor szakember segítségére van szükség.
Egyértelmű különbségek
Fontos megjegyezni, hogy a gyászfolyamat részeként is megjelenhet enyhe depresszió, ám ez jellemzően fokozatosan elmúlik magától. Ám ha 2-6 hónappal a veszteség után sem tapasztalunk javulást, akkor lehetséges, hogy már nem is a gyász áll a lehangoltság, a sírógörcsök és az egyéb tünetek háttérben - hívta fel a figyelmet a mentális egészség megőrzésével is foglalkozó Mélylevegő Projekt egyik közelmúltbeli posztja. Mint írták, a depressziót és a gyászt leginkább a jellemző gondolatok, vágyak és érzelmek alapján különíthetjük el egymástól.
Az önvád például mindkét esetben felütheti a fejét, a depressziónál azonban ez erősebben van jelen, és főként abban nyilvánul meg, hogy az érintett értéktelennek és bármire képtelennek érzi magát. Ezzel szemben a gyászoló fejében inkább az kavarog, hogy mit tehetett volna másképp, amíg elvesztett hozzátartozója még élt. A gyászolóknál emellett megjelenhet ugyan egy olyan gondolat, miszerint az ő haláluk esetén a túlvilágon újra együtt lehetnek elvesztett szeretteikkel, ez a fantázia azonban nem egyezik meg a depresszióra jellemző öngyilkossági gondolatokkal, amelyek esetén kiemelt figyelemre és szakértői segítségre van szükség. Jelentős különbség továbbá, hogy a gyász okozta depresszív hangulat esetén jellemzően azt érzik az érintettek, hogy van belőle kiút, csak időre van szükségük a továbblépéshez, míg a major depresszióhoz a kilátástalanság, a tehetetlenség és az értéktelenség érzése társul.
"A gyászoló személy a környezete támogatását be tudja fogadni, és az segíti a feldolgozást, depresszió esetében viszont jellemző lehet az izoláció és az ilyenfajta támasz kerülése. Ez segíthet abban, hogy észlelje a környezet, hogy talán már nem a normális gyászreakció lefutását látják társukon. Különös figyelmet kell fordítani azokra, akiket korábban diagnosztizáltak major depresszióval, hiszen ők nagyobb kockázatnak vannak kitéve, amikor veszteség éri őket" - olvasható a posztban. Kitértek arra is, hogy míg a depresszió esetében az antidepresszánsok hatékonynak bizonyulnak, a gyász esetében nem jelent megoldást a gyógyszeres terápia. Érdemes figyelni továbbá arra is, hogy milyen irányba változik a tünetek súlyossága: ha csupán természetes gyászról van szó, akkor az állapot jellemzői idővel enyhülnek, míg a depressziónál egyre komolyabbá válnak a panaszok.
