"A hozzáadott nevetés növeli a humor értékét, függetlenül attól, hogy valójában mennyire jó az adott vicc" - szögezte le a kutatást vezető Sophie Scott, a University College London (UCL) professzora. A szakember és kollégái először összeválogattak és humorérték szempontjából előzetesen értékeltek negyven faviccet, majd megkértek egy profi humoristát, hogy olvassa fel azokat. Az erről készült felvételekből aztán két különböző verziót vágtak össze: az egyik végéhez konzervnevetést, a másikhoz pedig valódi, spontán nevetést illesztettek be.
Mielőtt folytatnánk, álljon itt néhány - magyar nyelvre is hellyel-közzel átültethető - vicc a kutatók negyvenes listájáról:
- Ki a legjobb Kung Fu zöldség? Brokko Lee.
- Melyik amerikai államban vannak a legkisebb italok? Mini-szódában.
- Miért jók a macskák a videójátékokban? Mert kilenc életük van.
- Mi az: nagy, zöld, és ha ránk esik, meghalunk? Egy biliárdasztal.
- Hogy hívjuk a papírt, amit a dinoszauruszok a számláik befizetéséhez használnak? Tyrannosaurus csekk.
Kétségtelen, hogy ezek a poénok önmagukért beszélnek, igaz? A kutatók ugyanakkor - mint kiderült - megtalálták a módját, hogy hogyan fokozhatnák még tovább a humorfaktort.
A Jóbarátok titka
A felvételeket átlagos embereknek és autizmus spektrumzavarral élőknek egyaránt lejátszották, majd arra kérték őket, hogy egy egytől hétig terjedő skálán értékeljenek minden elhangzó viccet. Az így kapott eredmények szerint a hozzáadott nevetés egyértelműen javította a résztvevők által átélt élményt. Az is kiderült emellett, hogy a spontán, avagy természetes nevetés jobb hatást váltott ki, mint a konzerv, a poénokhoz kevésbé illeszkedő nevetés.
Ez a tendencia mindkét csoport esetében megfigyelhető volt, az egyetlen különbség, hogy az autista alanyok átlagosan jobb értékeléseket adtak a vicceknek. A kutatók szerint ennek hátterében az állhat, hogy ők egész egyszerűen nyitottabbak voltak a faviccekre, amelyeket a neurotipikus résztvevők túl gyerekesnek, bénának tartottak. "Mindez arra utal, hogy a komédia és a nevetés sokkal közelebb áll az autizmussal élő emberekhez, mint azt általában véve hisszük" - mondta el Scott professzor.
A kutató kitért rá, a televíziós és rádióműsorok jelentős részét hosszú ideje élő stúdióközönség előtt veszik már fel, ezáltal ugyanis a nézők, hallgatók is úgy érezhetik, hogy az előadás részeivé válnak. Csakhogy, mivel a helyi közönség reakciói teljesen természetesek, ezért a kevésbé humoros műsorok készítői egyre gyakrabban konzervnevetést használnak. "Kutatásunk jól mutatja, hogy bár a hozzáadott konzervnevetés is emeli a humor színvonalát, a valódi nevetés azonban sokkal jobb reakciót vált ki. Ezt alkalmazzák az olyan műsorokban is, mint a Jóbarátok, amelynek részeit közönség előtt vették fel, majd a valódi nevetést utólag felhangosították, hogy a főbb poénok erősebb hatást keltsenek" - mutatott rá Scott.
A tanulmány a Current Biology című folyóiratban jelent meg.
Forrás: ucl.ac.uk
