A horkoló hang a felső légutak lágy szöveteinek vibrációja miatt jön létre. A garatfeszítő izmok ugyanis alvás közben ellazulnak, nem vesznek részt a garat nyitvatartásában, így az erre hajlamos személyeknél felső légúti szűkület vagy akár elzáródás alakulhat ki. A ki-be áramló levegő megmozgatja a lágy szöveteket, így jön létre a horkoló hang. Ez pedig nem csak kellemetlenséget jelent – elsősorban a hálótársnak, a környezetnek –, de veszélyes is lehet, különösen, ha a horkolás közben rövidebb-hosszabb légzési szünetek jelentkeznek. Ilyenkor az alvó személy rövid időre abbahagyja a horkolást, majd hangos horkantás kíséretében hirtelen levegő után kezd kapkodni. Ezt a jelenséget hívják alvási apnoénak – foglalta össze dr. Csóka János, a Fül-orr-gége Központ – Prima Medica főorvosa, fej-nyak sebész.
Az éjszakai légzéskimaradás kockázatai
Mivel a légzéskimaradás megszüntetése csak a központi idegrendszer éber állapotában, egy úgynevezett mikroébredés révén valósulhat meg, az alvás minősége romlik, az alvó nem fogja kipihenni magát, és az elegendő alvási idő ellenére is fáradtan ébred, valamint nappali tünetekkel is számolhat. Sőt, a légzéskimaradások során csökken a vér oxigénszintje, a széndioxidszint viszont emelkedik, ami megemeli az adrenalinszintet, így emelkedik a vérnyomás és a pulzus is. Az alvási apnoéval küzdő beteg tulajdonképpen kisebb fuldoklások sorozatán esik át éjjelente, ami komoly stresszt jelent a szervezet számára. Ez a stressz pedig hosszú távon számos betegség rizikófaktora, mint például a:
- magas vérnyomás,
- cukorbetegség,
- szívinfarktus,
- stroke.
Rövid távon az ilyen módon zavart éjjeli alvás olyan nappali hatásokat eredményezhet, mint a fizikai és szellemi fáradtság, nehéz ébredés, nappali aluszékonyság, koncentrációzavar, csökkenő libidó, pszichés problémák, esetleg szívritmuszavar. Ezenkívül azzal is számolni kell, hogy ezek a következmények közvetve a hálótársat is veszélyeztetik a megzavart alvás miatt.
Többféle kezelési lehetőség felmerülhet
A horkolás és az alvási apnoé kivizsgálásban fontos szerepe van a fül-orr-gégészetnek és a szomnológiának is. A fül-orr-gégész azt vizsgálja, van-e valamilyen anatómiai rendellenesség a háttérben, például orrpolipok, orrsövényferdülés, orrkagylótúltengés, megnagyobbodott garat- vagy orrmandula, megnagyobbodott nyelvgyök, esetleg laza gégefedő, és hogy szükség van-e annak műtéti megoldására. A szomnológus pedig éjszakai alvásvizsgálat segítségével tudja felállítani a diagnózist, meghatározni a légzészavar súlyosságát, majd ennek alapján terápiát javasolni.
„Bizonyos esetekben szükség lehet életmódváltásra is: az elhízás csökkentése, a dohányzással való felhagyás és az alkoholfogyasztás minimalizálása egyaránt hozzájárulhat a gyógyuláshoz. Ha nem ilyen ok áll a háttérben, gyógyszeres kezelés és számos segédeszköz is elérhető a horkolás megszüntetéséhez, például szájbetétek, orrszárnytágító tapasz. Súlyos esetben alkalmazható pozitív nyomású légsínterápia is, közismert nevén CPAP, amikor a belélegzett levegő nyomásával tartható nyitva a garat. Tehát a kiváltó ok ismeretében számos lehetőség elérhető a horkolás és az alvási apnoé megszüntetéséhez, amivel az egészségi kockázatok is jelentősen csökkennek, és az életminőség is határozottan javul – az érintettnél és a horkolásnak kitett családtagoknál is” – mutatott rá dr. Csóka János.
