"Megértem azokat, akik ezt csinálják, hiszen korábban én is elrejtettem a legmélyebb titkaimat a terapeutám elől. Akkor jöttem rá, mennyire megnehezíti a közös munkát a hazudozás, amikor én is terapeuta lettem" - írja a psychologytoday.com -on megjelent cikkében Kaitlin Kertesz klinikai szociális munkás.
Ahogy azt a szakember kiemeli, a terápiás ülés remek alkalom arra, hogy elgondolkodjunk életünk legintimebb részletein. Mindennek során a terapeuta a vezetőnk, az ő dolga, hogy akkor is továbblendítsen minket, ha már nem látunk kiutat jelenlegi helyzetünkből. Vannak azonban, akik ahelyett, hogy minden addig a szekrényben rejtegetett csontvázat felfednének, inkább csak a legszalonképesebb részleteket osztják meg a beszélgetések alkalmával. De miért hazudnak az emberek a terapeutájuknak?
Szégyen és nyereségvágy
Kertesz szerint az egyik leggyakoribb ok a szégyen: túlságosan kínosnak, zavarba ejtőnek érzünk bizonyos eseményeket ahhoz, hogy megnyíljunk velük kapcsolatban, és félünk, hogy elítélnek, lenéznek minket, így inkább hallgatunk. A szakember azt írja, a legtöbb esetben olyan történések miatt érzünk szégyent, amikről úgy gondoljuk - akár így van, akár nem -, hogy a mi hibánk.
Ugyancsak gyakori, hogy valaki azért hazudik, mert azt érzi, nincs olyan kapcsolatban a terapeutájával, amely indokolná a teljes őszinteséget. Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy terapeutánk nem ítélkezik felettünk, hanem biztonságos és nyugodt közeget teremt, ahol bármi szóba kerülhet, sokkal könnyebben megnyílunk. Ha ez nincs meg, a hazugság veszélytelenebbnek tűnik, mint az önfeltárással járó sebezhetőség, szögezi le Kertesz.
Olyanok is vannak, akik - fogalmazzunk úgy - nyereségvágyból nem mondanak igazat a terápiás ülésen. Az esetek nagy részében a terápiának nem kell egy egész életen át tartania: a terapeuta figyeli, mennyit fejlődünk, alakulunk, változunk, és ha a látottak, tapasztaltak alapján úgy ítéli meg, hogy elértük a kitűzött célt, elenged minket. Sokan úgy gondolják, felgyorsíthatják ezt a folyamatot azzal, ha hazudnak, ferdítenek.
Mint azt Kertesz hangsúlyozza, a terápián mondottak valóságtartalma befolyásolja a terápia hatékonyságát: vagyis ha elhallgatunk, megszépítünk valamit, saját gyógyulásunkat akadályozzuk. "Azzal, hogy őszinték vagyunk, lehetővé tesszük a terapeutának, hogy a legsötétebb időkben is az oldalunkon legyen, és támogasson minket a változás felé vezető úton" - így a szakember, aki még egy fontos dologra felhívta a figyelmet.
"Ahhoz, hogy mély, bizalommal teli kapcsolat alakuljon ki a terapeutánkkal, időre van szükség. Ne legyünk tehát türelmetlenek: adjuk meg a lehetőséget, hogy kibontakozzon, megszilárduljon a kötelék. Ha túlságosan sietünk, és kötelességből már az első alkalommal megnyílunk, rossz élmény kapcsolódik majd az őszinteséghez, aminek számtalan negatív következménye lehet."
