Mielőtt a festőművész, Muhari-Papp Sándor Balázs nekilát dolgozni, kíméletlen alapossággal bemosakszik, földig érő zöld köpenyt húz, arca elé pedig védőmaszkot csomóz. A műtőben felvázolt, műalkotásként is értelmezhető orvosi tanulmányrajzai - olajfestményei mellett - most a Fonóban láthatók.
- Agyérzsák, idegkötegek, vékony agyhártya - kezdi rendhagyó tárlatvezetését Muhari-Papp Sándor Balázs festőművész. A képeken agydaganati műtét hajszálvékony grafitvonalakból kirajzolódó mementója. Ami a rajzokon tű éles felület, az a mellette látható fényképen erős idegzetűeket is próbára tevő látvány.
- Csak emlékeztetőül fényképezek műtét közben. Bent minden egybefüggő pirossá olvad össze - meséli Muhari. - A szem viszont rengeteg apró részletet észlel, amelyet a gép képtelen megörökíteni. A műtőasztal mellett készülő skiccek sokkal inkább segítenek a további munkámban.
Ha nem is műtéti fázisokat ábrázoló, de legalábbis az emberi testet "boncolgató" rajzokkal Muhari korábban csak anatómiai atlaszokban találkozott. A képzőművészeti gimnázium festő szakos diákjaként maga is imádott hasonlókat rajzolni. A naturalisztikus képek lenyűgözték, akárcsak a németalföldi festő, Hieronymus Bosch táblaképei. Élő mesterek helyett őt, a képzőművészeti egyetemen töltött évek helyett Bosch óriási szárnyas oltárát választotta: ennek tanulmánymásolata lett a "diplomája". Aztán tovább képezte magát: festett, rajzolt, míg - úgy hét évvel ezelőtt - egyszer furcsa telefonhívást kapott. Csókay András idegsebész professzor kereste, nem volna-e kedve tanulmányrajzokat készíteni orvosi publikációihoz.
Még aznap délután találkoztak, és szemhunyás nélkül rajzoltak "együtt", egy álló napon keresztül.
- Én vagyok a doktor úr keze. Miközben rajzolok, ő pontosít és magyaráz - mosolyog Muhari és hozzáteszi, az elmúlt hét év során annyi műtéthez aszszisztált, hogy már szinte pontról pontra tudja, mi történik majd. Erre azért is szükség van, mert mint mondja, ahhoz, hogy valóban tökéletesek legyenek az ábrák, muszáj értenie, amit rajzol. Daganatos agyi felületet, érelszorító csipeszek között megbújó érhálózatot: az anatómia egy kívülálló számára kegyetlennek tűnő részleteit (melyeket ezektől független, szürrealista hangulatú festményein tovább is gondol). Orvosi vonatkozású képeit aztán kórházakban, és szakmai konferenciákon állítják ki; hazai, japán, amerikai szaklapokban jelennek meg, illetve Csókay András előadásaihoz vetítik - illusztrálásaként.
- Csókay professzor - mielőtt az orvosi egyetemet elvégezte - építőmérnökként több alagút, így a metró építésében is részt vett - meséli Muhari, a következő rajzon pedig az úgynevezett éralagút módszer ábráját mutatja. - Amit a több méter átmérőjű csövek, hengerek világában megtapasztalt, azt a tudást orvosként mikromilliméteres méretek közé ültette át. Az erek kétoldali kitámasztásával csökkenti a nyomást, és így menti meg betegét a kómától vagy az esetleges haláltól - meséli az idegsebész mára itthon is elfogadott forradalmian új módszeréről. - Egy tankönyvben kerülnek majd helyükre a rajzaim - teszi hozzá. - Ahogy a barlangfestmények is az áldozat bemutatásakor nyerték el funkciójukat, vagy ahogy a románkori szobrok is a templomok ormán érvényesültek igazán.
