A várható életkor egyre növekszik, egyre kevesebb az erőszak, és egyáltalán: a tudomány mind jobban megismeri a világot. Régen tényleg jobbak voltak a dolgok, vagy egyszerűen arról van szó, hogy az emlékezetünk megcsal minket? Erről a kérdésről közölt összeállítást nemrégiben a The Guardian. A pszichológiai vizsgálatok azt mutatják, tényleg arról van szó, hogy inkább az elménk működése miatt látjuk a jelent sötétebbnek, mint a múltat.
Az egyik pszichológiai tényező az, hogy az emlékezetünk szelektív. Az 1980-90-es években több olyan kísérlet is készült, amelyben idős, 70 éves embereket kérdeztek a múltjukról. A vizsgálatokból az derült ki, hogy a résztvevők leginkább a 10 és 30 éves koruk közötti időszakra emlékeznek. Az emlékek jelentősen ritkulnak a 30 és a 60 éves kor közötti időszakból, aztán megint egyre több emlék kerül elő, ahogy közelednek a 70 éves korhoz. A vizsgálatok tehát egységesen azt mutatták, hogy jobban emlékszünk azokra az eseményekre, amelyek a késői gyerekkorunkban, illetve a fiatal felnőttkorunkban történtek, mint a felnőttkorunk többi részére.
A másik pszichológiai mechanizmust pozitivitási hatásnak (angolul positivity effect) nevezik. Ez abban nyilvánul meg, hogy ahogyan öregszünk, egyre kevesebb negatív érzelmet élünk meg. Emiatt sokkal szívesebben emlékszünk a boldog időszakokra, a kedves emlékekre, mint a kellemetlenekre. Így utólag, az emlékeinkben megszépítjük a múltat: a jót rendszeresen fölidézzük belőle, a rosszat pedig elfelejtjük. És mivel leginkább a későgyerekkori és korai felnőttkori emlékeinket őrizzük, és azokból is inkább a pozitívakat idézzük föl, ezeket a jelennel összehasonlítva valóban azt kapjuk, hogy "régen minden sokkal jobb volt".
Mindezeken kívül valós és természetes az is, hogy a jelenbeli rosszat sokkal rosszabbnak érezzük, mint a múltbeli kellemetlenségeket: azokon már túl vagyunk, a jelenbeliekkel azonban együtt kell élnünk. Angelina Sutinnak és munkatársainak egy 2013-as tanulmánya azonban azt állítja, hogy az életünk során egyre inkább elégedettek leszünk az életünkkel. A tanulmány következtetései egy 30 éven át tartó vizsgálat eredményein alapultak. Ebben fiatal, középkorú és idős embereket kérdeztek meg arról, hogy mennyire elégedettek az életükkel.
Az eredmények ellentmondásosak lettek: azt mutatták, hogy az idősek kevésbé érzik jól magukat, mint a fiatalok, illetve a középkorúak. Az ellentmondást úgy lehet föloldani, hogy figyelembe vesszük, hogy a kísérletben részt vevő idősek fiatal korukban átéltek akár két világháborút is, illetve az azokat követő válságokat , így ők fiatal korukban sokkal kevésbé lehettek megelégedve, mint a mai fiatalok. A saját elégedettségi szintjük azonban nekik is növekedett az életútjuk során.
Az adatok szintén azt mutatják, hogy most több okunk van az elégedettségre, mint korábban. Tudjuk, hogy a várható életkor nő, az erőszak csökken a világban, egyre egészségesebbek lehetünk, egyre több mindenre van gyógymód, és egyre több mindent fedeznek fel a tudósok a világról.
Mindez azonban "csak tény", ami az észlelésünket sokszor nem befolyásolja; abban ugyanis megfigyelhető egyfajta elfogultság, részrehajlás a negatív eseményekkel, érzelmekkel kapcsolatosan. Több vizsgálatból úgy tűnik, fogékonyabbak vagyunk a negatív , mint a pozitív érzelmekre. A hétköznapokban is tettem érhetjük ezt: például sokkal hosszabban emlékezünk arra, ha megkritizálnak minket, mint arra, amikor megdicsérnek; illetve a rossz híreket sokkal mélyebben dolgozzuk fel, mint a jó híreket.
Mindezek összhatásaként látjuk úgy, hogy világunk a vesztébe rohan.
