2014-ben két olyan film is Oscar-díjat kapott, melyben súlyos betegségeket mutatnak be. A Megmaradt Alice-nak egy Alzheimer-kóros nyelvész történetét meséli el.
A két film főszereplői, Eddie Redmayne és Julianne Moore megkapták a legjobb színésznek, illetve színésznőnek járó aranyszobrot. Egy harmadik film is a gyógyíthatatlan betegségekről szól: a Cake pedig a krónikus fájdalom és a gyógyszerfüggőség témájával foglalkozik.
A Mindenség elméletével kapcsolatban dr. Jeffrey D. Rothstein, a Johns Hopkins University ALS-sel foglalkozó kutatóintézetének vezetője kiemelte, hogy a film nagyszerűen mutatja be a betegség korai szakaszának jellemzőit, például azt, hogy a betegek gyakran megbotlanak, elesnek vagy elejtenek tárgyakat az izmok gyengesége miatt. Ahogy a filmben is látható, a betegek egyre lassabbak, a kézírásuk olvashatatlanná válik, nehezebben fognak. „Redmayne nagyszerűen mutatja meg azt a frusztrációt, amit a betegek éreznek, mikor egyszerű, hétköznapi feladatokat sem tudnak elvégezni.
Az is megfelelő, ahogyan a gégemetszést ábrázolják, ez a lépés elengedhetetlen a légzéshez, azonban a beszéd képességének tragikus elveszítéséhez vezet. A film emellett nagyon korrekt módon mutatja meg azt a lelki terhet, amelyet az ALS a családtagokra és szerettekre ró” – mondta dr. Rothstein. A szakember szerint a film fő hibája az, ahogyan a diagnózis közlését ábrázolja: „Nem valószínű, hogy bármilyen orvos a folyosón álldogálva közölne a betegével egy ilyen súlyos és tragikus hírt.”
A Megmaradt Alice-nak című filmről dr. Kristine Yaffe, a University of California neurológusprofesszora, az Alzheimer's Association szakmai tanácsának tagja azt mondja, hogy a címszereplő Julianne Moore nagyszerűen mutatja be az Alzheimer első tüneteit , a betegséggel összefüggő tagadást, az élet visszaszerzésére tett kísérleteket. "Nagyon pontos például az, ahogyan a filmen látjuk a szavak keresgélését, az időnkénti memóriazavarokat és a pánikot, amikor korábban ismerős helyzetekben nem tud mit kezdeni a beteg" - mondja a szakember.
A Csillagainkban a hiba című romantikus filmet Steven Gonzalez elemezte, akinél 12 évesen diagnosztizáltak leukémiát , jelenleg pedig daganatos tinédzserekkel foglalkozik. „Nagyon tetszett a filmben, hogy a karakterek többé-kevésbé lazán állnak a betegséghez. Az a tapasztalatom, hogy a daganatos betegek képesek viccelődni a saját betegségükről. De az is pontos, ahogyan az időnkénti érzelmi összeomlásokat ábrázolja.
Túlélőként a film vége is megragadt, hiszen azt sugallja, minden pillanatot ki kell élvezni és abból kell kihozni a legtöbbet, ami megadatott nekünk” – mondja. „Azonban a daganatos betegségek nem olyan szépek és tiszták, mint amilyennek ez vagy bármilyen más film bemutatja. Az érzelmek mellett a testünk is súlyos traumákon megy át, és ez bizony sok mocsokkal járhat, amit nem szívesen mutatnak meg.”
A Cake című film egy krónikus fájdalommal és gyógyszerfüggőséggel küzdő nő furcsa kalandjait mutatja be. Jennifer Aniston karaktere megszállottja lesz a terápiás csoportjába járó egyik nő öngyilkosságának, és mindent megtesz azért, hogy többet megtudjon az esetről. Dr. Charles Kim fájdalomspecialista szerint a film nagyszerűen mutatja be, milyen bonyolult és sokrétű betegség a krónikus fájdalom. „Ezt a betegséget nehéz megérteni, és sokan még mindig úgy gondolják, hogy csak tünet, nem pedig egy önálló kórkép. A filmben nagyszerűen ábrázolják a betegekre jellemző viselkedéseket, például a gyógyszerek ’gyűjtögetését’, a depressziót, a másoktól való elszigetelődést, a függőségeket, az alvászavarokat.
A krónikus fájdalommal küzdő betegek hajlamosak arra, hogy túladagolják a gyógyszereiket vagy szakmai felügyelet nélkül szedjenek gyógyszert vélt vagy valós problémáikra. Az öngyilkosság is igen gyakori a körükben, mintegy háromszor annyian vetnek véget önkezükkel az életüknek, mint a társadalom egészséges tagjai” – mondja dr. Kim. „A drámai hatás érdekében sok dolgot azonban eltúloztak, például az extrém viselkedést a gyógyszerek megszerzéséig vagy a hallucinációkat.”
