Számos pszichiátriai betegségben (például skizofrénia, mániás depressziós betegség) jelen van az indulati labilitás, ez sok esetben az alapbetegség gyógyításával felszámolható.
Személyiségzavarok vezető tünete lehet, kezelése nem könnyű, mert az adott személy sokszor nem látja be, nem érzi át azt, hogy szakember segítségére szorulna. Ilyenkor szenved a család, a környezet, kapcsolatok bomlanak fel, az illető gyakran mást hibáztat a sikertelenségéért. Agresszió természetesen megnyilvánulhat pszichiátriai betegség nélkül is, erről azonban következő alkalommal szólunk bővebben.
Az agresszió - irányultságát tekintve - lehet autoagresszivitás. Ez azt jelenti, hogy valaki maga ellen fordul, veszélyeztetve testi épségét, olykor az életét is. Erre számos példa ismert az öngyilkossági kísérletek és a befejezett öngyilkosságok köréből.
A heteroagresszivitás a környezetben élők felé irányul, szenvedő alanya lehet a család, a szomszédok, a munkatársak vagy egyszerűen az arra közlekedők. Szélsőséges esetben kriminológiai következmények is előfordulhatnak.
Visszatérve az öngyilkosságra: a kiváltó okok között gyakran találjuk a sikertelenséget, az egzisztenciális ellehetetlenülést, a szerelmi bánatot, vagy a tekintélyszemélytől való félelmet (pl. a rossz bizonyítvány szülői megtorlása). Azonban az öngyilkossági kísérletig eljutni alapszemélyiség és élethelyzet függvénye. Fokozottan veszélyeztetettek azok, akik elmagányosodtak, illetve nem rendelkeznek hatékony problémamegoldó képességgel. A két adottság egymást erősítheti.
A problémamegoldó képesség nem velünk született tulajdonság, tanulással azonban elsajátítható. Jó esetben a mintát átadják a szülők a nevelés során, így mire felnő a gyerek, már kialakult stratégiákat mondhat magáénak a konfliktuskezelésben. Ahol azonban nincs elég idő a családban a gyerekekre, a "minta" átadása elmarad vagy hiányos, esetleg a szülő sem rendelkezik hatékony módszerekkel. Ilyenkor egy jó pedagógus, edző vagy más felnőtt sokat segíthet. Figyelemfelhívó lehet a beilleszkedési zavar kisgyermek- vagy iskoláskorban. Kiemelkedő szerepe van ilyenkor az iskolapszichológusnak, szükség esetén pszichiáternek. Mód van a családterápiára is, amely komplex segítség, ilyenkor azonban egy "idegennek" kell feltérképeznie a családon belüli diszfunkcionális kapcsolatokat, gyakran kínos részleteket is. Ezért erre kevesen vállalkoznak.
A kezelések során az agresszió destruktív, azaz rongáló, pusztító megnyilvánulásait próbálják konstruktív, előremozdító megoldások irányába terelni.
Az agresszió ugyanis nem mindig pejoratív értelmű. Az indulati feszültség képes az embert kilökni a holtpontról, egy agresszív főnök mellett, pl. kiváló munkacsoport kovácsolódhat, "dacreakcióval" kiemelkedő teljesítményt nyújthatnak.
Végezetül: az agresszió destruktív megjelenési módjai ellen leginkább a nevelés fontossága emelendő ki, de a szenvedő alanyok védelme és védekezőképességük fokozása is feladataink közé tartozik. A civil szervezetek mellett ehhez pszichológusok, pszichiáterek segítsége is igénybe vehető.
A rejtett agresszió megnyilvánulásának módjairól, a családon belüli agresszióról, a pszichoszomatikus betegségek és az agresszió viszonyáról következő számunkban olvashatnak majd részletesen. XI.évf./5.sz.
