Az eddig népszerű elképzelésekkel szemben egy új kutatás tanulsága szerint nincs azzal semmi baj, ha valaki egy kollektív trauma (például iskolai lövöldözés, terrortámadás, légi baleset) átélése utáni érzéseit nem akarja megosztani másokkal.
Sőt a Buffalo Egyetem kutatója, dr. Mark Seery szerint még jobban is járnak azok, akik nem számolnak be az átélt traumákról, és az azt követő érzéseikről. A kutatás során a kollektív traumák mentális és fizikai hatásait vizsgálták az azt átélt embereken. Az eredmények fontos szerepet játszhatnak a kollektív traumára adott emberi reakciók és viselkedésformák megismerésében.
A kutatók a szeptember 11-i eseményeket követő országos felmérések eredményeit vették alapul. Ezek során a traumát átéltek életét az eseményt követő két évben kísérték figyelemmel. "Fontos, hogy megértsük, nem mindenki reagál egyformán az átélt eseményekre. Ezért teljesen normálisnak tekinthető az is, ha valaki nem akarja megosztani másokkal a tragédia során átélteket, és az azzal kapcsolatos érzéseit"- nyilatkozta dr. Seery.
"A Virginia Egyetemen tavaly történt lövöldözés után rengeteg pszichiátert hallhattunk a televízióban, akik mind arról beszéltek, mennyire fontos, hogy beszéljünk a trauma során átélt érzéseinkről. Ez is kiválóan példázza, hogy az ilyen tévhitek mennyire elterjedtek, még az orvostársadalomban is. Ahelyett, hogy azt mondanánk az embereknek, tökéletesen normális, ha nem akarnak beszélni a traumáról, ilyen sületlenségekkel tömjük a fejüket, ez pedig nem helyes."
Ha a feltételezés helyes lenne, a kutatóknak az érzelmeiket elnyomóknál több mentális és fizikai problémát kellett volna észlelniük, pedig ennek épp az ellenkezője történt.
"Azok, akik nem beszéltek az érzéseikről, sokkal jobban viselték a megrázkódtatásokat, mint azok, akik beszéltek a traumáról" - nyilatkozta dr. Seery.
