A krónikus fájdalom esetében az érzelmeket feldolgozó homloklebeny azonban sosem kapcsol ki.
A Northwestern Egyetem kutatói legújabb vizsgálatuk során fényt derítettek arra, hogy miként alakulnak ki a fájdalom-szindróma esetében tapasztalt tünetek.
Krónikusan fennálló fájdalom esetében a betegek sajnos már nem csak a folyamatos fájdalomérzet miatt szenvednek, hanem alvászavarok, depresszió, szorongás is társul, mely miatt gyakran már egyszerű döntéseket is képtelenek lesznek meghozni.
Egészségeseknél az agy összes területe egyensúlyban van egymással, amikor az egyik aktívabb lesz, a többi aktivitása csökken. A krónikus fájdalom esetében az érzelmeket feldolgozó homloklebeny azonban sosem kapcsol ki, még akkor sem, amikor pedig kellene. A folyamatosan magas aktivitás azonban kimeríti az idegsejteket és ez káros hatással van a többi idegsejttel kialakított kapcsolatokra is.
Dr. Dante Chialvo munkatársaival agyi anyagcsere intenzitását mérő funkcionális MRI vizsgálatot végeztek krónikus hátfájásban szenvedő és egészséges emberek közreműködésével, miközben ők egy képernyőn mozgó hasábot követtek nyomon. "Bár mind az egészségesek, mind pedig a betegek jól teljesítették a feladatot, a betegeknek ehhez másképp kellett használniuk az agyukat." - tette hozzá Dr. Chialvo.
Az egészségeseknél a kutatók jól megfigyelték a különböző agyterületek közti energia-egyensúlyt, és a vizsgálat alatt jól láthatóan csökkentek azon területek aktivitásai, melyek nem kellettek a feladat megoldásához. A krónikus fájdalomban szenvedőknél azonban éppen a fájdalomérzetért felelős terület aktivitása maradt változatlan, ami megbolygatta a finom összhangot az agyterületek között.
"Tudjuk azt, hogy ha egy adott idegsejtnek túl sokáig kell magas intenzitással ingereket küldenie, akkor megváltozik a kapcsolatuk a többi idegsejttel, sőt, akár el is pusztulhatnak a túlzott igénybevétel miatt. A krónikus fájdalom az év minden egyes percében jelen van, a fájdalomérzetért felelős terület folyamatosan aktivált. Ennek következtében egy idő után megváltozik az agyterületek közötti egyensúly, majd a kapcsolatok is módosulnak, ami pedig már az agy szerkezeti károsodásának tekinthető. Ez magyarázhatja, hogy miért nehéz jó kedvvel felkelni, vagy döntéseket hozni." - magyarázta a kutató.
