Mit tesz egy kognitológus, azaz kognitív (megismerésen alapuló) pszichológiával foglalkozó kutató, amikor már 6 hónapja dolgozik egy csöpp szobába zárva a koronavírus-járvány miatt, és folyton afelett nosztalgiázik, milyen jó is volt, amikor még szabadon mászkálhatott a Texas-i egyetem campus-án? Nos, általános következtetéseket korai lenne levonni, de Art Markman kognitív tudós bizony elkezdi felgöngyölíteni, hogy a nosztalgia nyomán benne keletkező érzések milyen hatással vannak rá. Majd egy lépést tovább megy, megnézi van-e mindennek szakirodalma, majd ír erről egy cikket a PsychologyToday-ra, hogy számunkra is kiderüljön , jó vagy rossz hatással van-e ránk, ha nosztalgiázunk.
Milyen hatással van a közérzetünkre?
Erre a kérdésre nemcsak Art Markman kereste a választ, de mint cikkéből kiderül, egy 2020 feburárjában, a Journal of Personality and Social Psychology-ban megjelent tanulmány szerzői, David Newman, Matthew Sachs, Arthur Stone, és Norbert Schwarz is. A kutatók ugyanis arra mutattak rá, hogy a korábbi, nosztalgiával kapcsolatos kutatásokban, amikor arra kérték a résztvevőket, hogy idézzenek fel egy nosztalgikus élményt, az rajzolódott ki, hogy ezek a múltba révedések jó érzésekkel töltik el az embereket. Arra azonban egyetlen korábbi kutatás sem adott kielégítő választ, hogy vajon a hétköznapi nosztalgia, amikor nem valaki felszólítására idézünk fel egy kellemes emléket, milyen hatással van ránk. Hogy ezt megvizsgálják, több kísérletet is végeztek.
Mindenek előtt egy olyan kérdőívet, s arra épülő skálát készítettek, mely alapján különbséget tudtak tenni abban, hogy az egyes alanyok milyen gyakran érezték magukat nosztalgikusnak. Ehhez olyan kérdéseket tettek fel nekik, mint a "Mennyire érzi magát nosztalgikusnak?" és a "Mennyire érzi szentimentálisnak a múltat?". Lehetőséget biztosítottak a résztvevők számára a többi között arra, hogy nosztalgikus pillanataikat aszerint értékeljék, mennyire voltak azok negatív vagy pozitív érzelmi töltetűek, hogy inspiráló volt-e a felidézett emlék, vagy inkább elgondolkodtatta-e őket az élet értelméről.
Emellett arra is kérték őket, hogy a Big five , azaz öt nagy személyiségjellemző (extraverzió, barátságosság, lelkiismeretesség, érzelmi stabilitás, kultúra/intellektus) tesztjét is töltsék ki, valamint arról is adjanak számot, hogy az emlék felidézését követően a pozitív eredmények elérésére koncentráltak vagy a negatív kimenetelek elkerülésére. Mindezek alapján megállapították, hogy a nosztalgia inkább azokra jellemző, akik az elkerülésre fókuszálnak, és/vagy neurotikus személyiségjegyeket mutatnak. A kutatás eredményei arra is rámutattak, nagy általánosságban a nosztalgia inkább a negatív érzésekhez, a depresszióhoz és a megbánáshoz kapcsolódott. Sőt, minél gyakrabban nosztalgiázott valaki, annál inkább foglalkoztatta az élet értelmének keresése.
Ez alapján a tanulmány szerzői úgy vélik, azok, akik magukat nosztalgikusabbnak vallják, hajlamosabbak a negatív érzésekre, mint azok, akik kevésbé érzik magukat múltba révedőnek.
Itt azonban még nem álltak meg a kutatók. A második tanulmánysorozatukban ugyanis már a napi nosztalgiaélményeket vizsgálták. A résztvevőknek két hétig naplót kellett vezetniük, amiben nemcsak a napi hogylétüket jegyezték le, de azt is, hogy az adott napon mennyire voltak nosztalgikusak. Ebből a kutatásból kiderült, azokon a napokon, amikor a múlt élményeit idézték fel az emberek, úgy tűnt gyakrabban érzik magukat rosszul.
Minden mindennel összefügg
Mivel a tanulmány nemcsak a nosztalgikus napokat vizsgálta, így a kutatóknak lehetőségük volt tágabb időtartományban vizsgálni a múltba révedés hatásait. Ebből pedig kiderült, azok után a napok után, amikor az emberek magányosabbnak érezték magukat, rendszerint nosztalgikus nap következett, amit egy olyan követett, amikor az alanyok többször gondoltak negatív dolgokra és gyakrabban tapasztaltak meg negatív érzéseket. Az eredmények tehát azt sugallják, a magány , az elszigeteltség érzése gyakrabban vált ki nosztalgiát a hétköznapokban, ami viszont a közeljövőben fokozza a negatív érzések megtapasztalását.
De akkor miért mutatták azt korábbi kutatások, hogy a nosztalgia pozitív érzéseket kelt? A válasz úgy tűnik abban rejlik, hogy valakit megkérnek, hogy idézzen fel egy nosztalgikus emléket, vagy csak úgy spontán, valamely életesemény nyomán kerül nosztalgikus hangulatba.
A nosztalgia kétélű fegyver
Természetesen a kutatócsoport alapos munkát végzett és ezt is kiderítette. Egy másik kísérlet elején és végén is megkérték az embereket, hogy idézzenek fel egy számukra nosztalgikus eseményt, írják le azt és értékeljék az általános jóllétüket. Ennek a csoportnak közben egy hétig kellett naplót vezetnie, ám nemcsak a napi hogylétükről számoltak be abban, hanem az adott napi nosztalgikus emlékről is részletesen. A kutatók ezek alapján összehasonlították a negatív és pozitív érzelmeket, amit az alanyok megtapasztaltak akkor, amikor felszólításra idéztek fel egy emléket, és amikor csak úgy spontán nosztalgiáztak. Ez tökéletesen rímelt a feltevésre, azaz sokkal pozitívabb érzéseket váltott ki belőlük az az emlék, amit kérésre idéztek fel, mint az, amelyik csak úgy eszükbe jutott a hét más napjain.
A kutatók szerint nem árt óvatosnak lenni a nosztalgiázással, mert az kétélű fegyver. Ha szándékosan próbálunk nosztalgikus emlékeket felidézni, akkor gyakran gondolunk pozitív élményekre a múltunkból, amitől elégedettebbnek és boldogabbnak érezhetjük magunkat. Ellenben, ha egy életesemény hív elő egy régi emléket, gyakrabban gondolunk nem épp pozitív dolgokra, amik negatív hatással lehetnek az általános közérzetünkre, s ez akár napokig is eltarthat.
