Egy német tanulmány megkérdőjelezte azt a tézist, hogy a boldogság olyan genetikai vonás, melyet a korai életkorban szerzett élmények befolyásolnak. Rájöttek, hogy a boldogság és a jólét érzése külső faktorok - mint például az egészséges életmód, a vallás és a munkaidő - következtében alakulnak ki.
A Proceedings of the National Academy of Sciences hasábjain megjelent tanulmány fő szerzője, Bruce Headey a Melbourne Intézet adjunktusa elmondta, hogy az eredmények értelmében a gének és a külső körülmények 50-50 százalékban felelnek a közérzetért. A kutatók a Német Szociogazdasági Panel Felmérés (SOEP) adatait használták, melynek során 60 000 embert kérdeztek ki 1984 és 2008 között évente.
A 16 éven felüli résztvevők nagy számban számoltak be lényeges és láthatóan tartós változásokról az elégedettségükkel vagy boldogságukkal kapcsolatban, ami arra utalt, hogy a az eredeti elképzelés jelentős hiányosságokkal bír, jelentette az ABC Science. A pszichológiában eddig a stabilizációs pont hipotézis uralkodott, mely szerint a hosszú távú boldogság egy felnőtt esetében alapvetően stabil, illetve, hogy van egy, genetikai faktorokon alapuló stabilizációs pontja, melybe beletartoznak a kora életkori tapasztalatok által befolyásolt személyiségvonások.
A stabilizációs pont hipotézis már régóta megrökönyödést vált ki a közgazdászok körében. Lényegében azt sugallja, hogy mivel a boldogság mértéke egyfelől öröklött másfelől egyedi jellemző, ezért nem sok értelme van beavatkozni az emberek életébe akár makro-, akár mikroszinten. Így például nem lenne semmilyen hosszú távú hatása a gazdasági vezérelveknek sem. Vagyis a közgazdászok feleslegesen méricskélik a boldogságot (a szubjektív hasznosságot) a fogyasztási és szabadidős döntéseket.
A kutatók szerint a SOEP-tanulmány sarkaiból fordítja ki ezt az elképzelést, mivel az eredmények értelmében mind a mikro-, mind a makrogazdasági vezérelvek jelentős hatást gyakoroltak a tanulmány résztvevőinek boldogság-érzetére. Az életmód, a párválasztás, a vallás, a munkaidő és a társadalmi élet mind-mind közrejátszottak a boldogságérzet mértékének alakulásában. Korábban azt hitték, hogy ezek az faktorok csak rövid távon hatnak a boldogságérzetre, de végül a boldogság visszaáll a stabilizációs pontra.
A kutatók a boldogság új mérési módszerét javasolják, mely a stabilizációs pont teória mellett figyelembe veszi az életmódot, a preferenciákat és a választásokat is.
