"A Bátor Tábornak köszönhetem a családom" (x)

„Gyerekkoromban szinte évente megfordultam a kórházban. Megszoktam, hogy a veleszületett immunhiányom olyan, mint egy tulajdonság: ahogy másnak kék a szeme, én krónikus beteg vagyok, és időnként be kell feküdnöm kezelésekre, műtétre. 14 éves voltam, amikor az orvosom említette a Bátor Tábort .”

A súlyosan beteg gyerekek és családjaik számára gyógyító élményeket nyújtó alapítvány első táborába még a Római-parton várta a mindössze 35 kíváncsi táborozót, köztük Áront. „Hihetetlen élmény volt, gyakorlatilag az életem részévé vált. A negyedik táboromban már nagy kamasz voltam, és eldöntöttem, hogy később megpróbálok önkéntesként visszaadni abból, amit itt kaptam. Annyira belém ivódott ez a pozitív életszemlélet, hogy a magánéletemben, sőt, a munkám során is szoktam alkalmazni.”

Az élet úgy hozta, hogy Áron az önkéntesként eltöltött turnusok alatt nem csak visszaadhatott a hozzá hasonló küzdelmeket vívó gyerekeknek, hanem egy újabb ajándékot is kapott a hatvani csodaországban. 2012-ben, egy nyári táborban egy gyerekházhoz osztották be Zsófival.

Eleinte csak jó cimbipajtások, majd egy család lettünk. Tavaly pedig megérkezett Samu, a kisfiunk is. Még három hónapos sem volt, amikor beköszöntött a karantén és a home office kora, ami a gyereknevelés újdonsága mellett szép kihívás volt. De tapasztalt Bátor Táborosokként igyekszünk ennek is az előnyeire koncentrálni. Mivel szinte mindig itthon vagyok, Samu nagyon kötődik hozzám. Amikor néha bemegyek a munkahelyemre, meglepetten nézi a helyemet, hogy Apa hol van?

„Az életem rengeteg területén jelen van és jelen lesz a Bátor Tábor. Nem csak abban, ahogyan a személyiségemet formálta, ahogyan a hétköznapokat megélem, vagy hogy amikor meglátom a kapukat, mindig az az érzés fog el, hogy igen, hazajöttem. Hanem a saját családomban is. Hiszen a tábor nélkül nem ismerném a feleségem.”

Segíts Te is adó 1%-oddal hogy a 20 éves Bátor Táborban minél több súlyosan beteg gyerek és családja életét változtathassák meg!