Az érzelmi elfojtások, az érzelmek megélése egyaránt hatással van a gerincproblémákra, arra, hogy a fájdalmat hogyan éljük meg. A krónikus betegségnél emiatt tud sokat segíteni a pszichológus is azáltal, hogy bemutatja a lelki működés és a fájdalom megélésének kapcsolatát, megismerteti az érintettekkel mindazon lelki módszereken alapuló technikákat, amelyek segítik a betegséggel és a fájdalmakkal való megküzdést.
Nem véletlen, hogy a témának az Országos Gerincgyógyászati Központ is külön részt szentelt gerincbetegeknek szóló kiadványában. A Bagdi Petra, Császár Noémi és Stoll Dániel által jegyzett fejezet a fájdalom pszichológiájáról szól: azt mutatja be, hogy a fájdalom mennyire szubjektív és összetett betegség. Például nem létezik olyan orvosi műszer sem, amely pontosan meg tudná becsülni a fájdalomszintet, hasonlóan ahhoz, ahogyan mérni lehet a vérnyomást vagy a vércukorszintet. Annak intenzitását, hogy a fájdalmat ki hogyan éli meg, emiatt kell egy 10-fokú skálán jelölniük a betegeknek. A válaszadáskor a valaha átélt legintenzívebb fájdalomhoz kell viszonyítani, amely értelemszerűen egészen más mindenkinél. Másrészt például a sportolók eleve jobban tűrik a fájdalmat, míg azok, akik érzékenyek és szorongóak, sokkal rosszabbul. A fájdalom összetettsége tulajdonképpen abból áll, hogy az élményt nem csupán a testi érzékelés - hogy valami szúr, hasít vagy éget -, hanem az is befolyásolja, hogy az egyén hogyan érez, gondolkodik és viselkedik a fájdalmával kapcsolatban, illetve környezete hogyan reagál rá.
Ördögi kör
Az évekig tartó krónikus fájdalom akár személyiségváltozást is eredményezhet, így a hozzá való megfelelő viszonyulás nagyon fontos. Szükséges az is, hogy az érintették észrevegyék, ha baj van. Ilyen intő jel például, ha az érdeklődés beszűkül a fájdalomra, tehát a családban állandóan a betegség és a vele járó szenvedés a beszédtéma. Vagy éppen ha a beteg túlzottan érzékeny lesz, gyakran elsírja magát panaszai miatt. Észre kell venni azt is, ha az érintett problémája miatt elszigetelődik, nem keresi barátai, ismerősei társaságát, nem akarja őket terhelni, feszült lesz, és szorongani kezd. A fájdalom miatti személyiségváltozásra utal az is, ha a betegnek korábbi hobbijai, kedvelt tevékenységei - például az olvasás, a mozi vagy a családi programok - már nem adnak megnyugvást. A depresszív hangulat végképp intő jel, ahogyan az is, ha az állapot miatt már az életminőség is romlani kezd. Ilyenkor a beteg már nem képes ellátni magát, az erre való képtelenség miatt pedig még inkább szenved, folyamatos támogatásra, segítségre szorul. Megjelenik a nagy kérdés is: "Miért pont én?" Ebben a fázisban a beteg már kizárólag kívülről vár segítséget, szíve mélyén arra számít, hogy érkezik egy "csodaszer" vagy "csodadoktor", aki meggyógyítja.
Lélekben segíteni
A test állapotára a lelki tényezők pozitív hatással lehetnek, viszont a betegeknek tudatosan kell törekedniük erre a kölcsönhatásra. Fontos, hogy megfelelő önbizalommal rendelkezzenek, tisztában legyenek azzal, hogy képesek megoldani a nehézségeket, újra kézbe tudják venni életük irányítását. A fájdalom feletti kontroll érzése ugyancsak kulcskérdés, ez fájdalomcsökkentő önsegítő technikákkal fejleszthető. A szerető, elfogadó környezet szintén nélkülözhetetlen, a betegeknek tudniuk kell, hogy szükség esetén van segítségük is. Elengedhetetlen a pozitív gondolkodás, mert az optimizmus segít, hogy az érintettek a fájdalmat ne büntetésként, hanem kihívásként éljék meg. Kell a mélyen gyökerező vágy is, amely arra irányul, hogy az érintett tényleg meg akarjon gyógyulni.
A betegek lelki egyensúlyát az olyan önsegítő módszerek támogathatják, mint amilyen a relaxáció, a légzés megnyugtatása megfelelő légzéstechnikával, a különböző izomrelaxációs technikák, vagy éppen a képzeleti technikák. Ezek elsajátításához pszichológustól lehet segítséget kérni. Nagyon fontos az alváshigiénia is, a nyugodt alvás ugyanis nyugodt idegrendszert, azáltal pedig kevesebb fájdalmat eredményez. Ahhoz, hogy meglegyen, kerülni kell a napközbeni alvást, célszerű rendszeresen, de nem a lefekvés előtt mozogni, kerülni az esti kávézást, teázást, dohányzást és alkoholfogyasztást. Ugyancsak törekedni kell arra, hogy lehetőleg minden esete ugyanakkor térjenek a betegek nyugovóra, ágyuk és ruházatuk pedig kényelmes legyen.
