A Magyarországi Református Egyház égisze alatt, két fővárosi telephelyen működő intézmény szakemberei mintegy 150 ezer beteget látnak el évente. Fekvőbeteg osztályain évi közel tízezer gyermek gyógyítása zajlik, valamint országos központként a gyermekkórház kiemelt profilja az égéssérült gyermekek ellátása. A kezelések hatékonyságának növelése, illetve a prevenció erősítése érdekében a Bethesda több csatornán zajló kommunikációs programba fogott az elmúlt években. A különböző felületeket az egyes generációk médiafogyasztási szokásait szem előtt tartva igyekeznek felhasználni arra, hogy a szülők és nagyszülők minél szélesebb köréhez eljuttassák az intézmény orvosaitól származó, hiteles egészségügyi információkat, hasznos tudnivalókat.
Az intézmény egészségkommunikációs munkásságát a közelmúltban az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete (AIPM) is elismerte: 2018-ban a Bethesda Gyermekkórház pályázata nyerte el a Nekem Szól! Egészségértés Díj első helyét az egészségügyi intézmények és szakemberek kategóriájában. A díj apropóján dr. Velkey György főigazgatóval és Tamásné Bese Nóra kommunikációs vezetővel beszélgettünk arról, hogy általában véve milyen ismeretekkel rendelkeznek a magyar szülők gyermekeik egészségi állapotáról, esetleges betegségeiről, illetve hogy miként lehet hatékonyan kommunikálni a hiánypótló információkat feléjük, megelőzve ezáltal akár súlyos kimenetelű baleseteket és megbetegedéseket is.
HáziPatika.com: Be lehet-e határolni, hogy mikor kezdődött az a fajta betegedukációs tevékenység a Bethesdánál, amely mára gyermekektől a nagyszülőkig kivétel nélkül minden korosztályt képes a megfelelő módon megszólítani? Pontosan hány ága van ennek a szerteágazó rendszernek, milyen felületeken zajlik jelenleg az intézmény ilyen irányú kommunikációja?
Dr. Velkey György: Akárcsak kollégáimban, intenzívterápiás gyermekgyógyászként bennem is régóta megfogalmazódott már az igény, hogy a közvetlen gyógyító tevékenységen és az ahhoz kapcsolódó kommunikáción túl is elérjük egészségügyi tanácsainkkal azokat a szülőket, akiknek beteg vagy beteg lehet a gyermekük. Szeretnénk az egészségügyi ellátórendszert érthetőbbé tenni számukra, mert úgy látjuk, hogy a generációk közötti tudásátadás a mai világban kevésbé érvényesül már, mint régebben. Persze vannak, akik képesek megtalálni és reálisan is tudják értékelni a szükséges információkat, de az internetes információdömpingnek köszönhetően nagyon sokszor nem releváns vagy valótlan dolgok jutnak el az emberekhez. Nekünk, orvosoknak fontos feladatunk, hogy segítsük a pácienseket abban, hogy megkapják és meg is értsék a legfontosabb tudnivalókat.
Ezt a felismerést csak még inkább alátámasztotta, amikor hozzánk került az égéssérült gyermekek országos központi ellátása. Ennél a betegcsoportnál ugyanis rendkívül világosan kirajzolódik, hogy mennyire egyszerűen elkerülhetőek lennének akár életet veszélyeztető sérülések, illetve hogy - ha már megtörtént a baj - mekkora segítséget jelent például az otthoni gondozásban, ha a szülő jobban érti a helyzetet. Talán ez volt az a pont, amikor eldöntöttük, hogy megpróbálunk módszeresen mindenkit elérni, aki érintett ebben a kérdésben.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Tamásné Bese Nóra: Saját tapasztalatból tudom, hogy közel sem evidens, hogy egy édesanya mindent tudjon a gyermekei egészségéről, betegségeiről. Sokféle forrásból és sokat kell ahhoz tájékozódni, hogy képesek legyünk megítélni, milyen helyzetekben kell és mikor nem szükséges orvoshoz fordulni. Ötgyermekes anya vagyok. Amikor a negyedik gyermekem újszülött korában lázas lett, hiába volt éjjel 2 óra, azonnal rohantam vele a kórházba, mert korábban egy gyermekorvos ismerősömtől hallottam, hogy az újszülöttkori láz nagyon veszélyes lehet. Mint kiderült, a kislányomnak újszülöttkori szepszise volt, és ha ez a tudás akkor nem állt volna a rendelkezésemre, a gyermekem ma már valószínűleg nem élne. Személyes kötődés is fűz tehát ahhoz, hogy a megfelelő csatornákon keresztül átadhassuk a szülőknek a szükséges információkat.
Ez a feladat természetesen szakorvosi segítséget igényel, és ki is építettük ennek a rendszerét itt, a Bethesda Gyermekkórházban. Orvosaink újságírói segítséggel, szerkesztéssel készítik el tájékoztató anyagainkat, amelyeket aztán többféle felületen, a különböző generációk médiafogyasztási szokásainak megfelelően adunk tovább. A Nekem szól! pályázaton is egy olyan projekttel indultunk, amely a Gyermek-egészség minden generációnak címet kapta: ebben próbáltuk összefoglalni mindazokat a platformokat, ahol kommunikáljuk az ismeretnövelő, egészségértést fejlesztő anyagainkat. Így tehát a ma már a nagyszülőket felölelő "baby boomer" generációt, amely sokszor meghatározza egy család egészséghez, betegségekhez való hozzáállását, egyfelől negyedévente megjelenő, ingyenes Gyógyító magazinunkkal igyekszünk elérni, amelyet személyesen adunk az ambulanciáinkon megforduló hozzátartozók kezébe. Másfelől szintén ezt a korosztályt célozza meg a Mária Rádióban kéthetente sugárzott egyórás élő műsorunk, amelyben szakorvosokkal beszélgetünk alapvető gyermekegészségügyi témákról.
A részben szintén a nagyszülőket, valamint az idősebb gyermekeket nevelő szülőket magában foglaló X generáció tagjai már főként az interneten tájékozódnak, médiafogyasztásukra pedig a hiteles tartalmak keresése a jellemző. Honlapunk Kisokos rovata számukra egy fontos információforrás, amelyet egy tavaly nyári SEO auditunk is alátámaszt. Arra kerestük a választ, hogy melyik a 100 leggyakrabban keresett kulcsszó az oldalunkon, és mint kiderült, csak a lázcsillapítás kifejezésre nagyjából 1500 alkalommal keresnek rá naponta. Mindez egyfelől örömteli, másfelől pedig nagy felelősség is, hogy folytassuk ezt a munkát, illetve hogy a leghitelesebb információkat adjuk át a szülőknek.
A Y generáció esetében a közösségi média nyújt remek kommunikációs lehetőséget számunkra. Igyekszünk a felületek szabályait követő tartalmakkal, egyszerűen elérhető grafikákkal és közben érzelmekre is ható történetekkel felhívni a figyelmet az átadni kívánt üzeneteinkre. Videómegosztó csatornán videós tartalmakkal mutatjuk be azokat a beavatkozásokat, amelyek egy gyerekkórházban történnek. A Z generáció már a kamaszokat jelenti, akiket ellátunk az osztályainkon. Egyebek mellett például az égési sérülések megelőzése érdekében is nagyon fontos, hogy elérjük ezt a korosztályt, akár influencerekkel együttműködve. A tavalyi évben sajnos féltucatnyi olyan eset is történt, amikor fiatalok azért égtek meg súlyosan, mert felmásztak egy vonat tetejére, hogy ott készítsenek magukról selfie-t. A magasfeszültség viszont akkor is erős áramütést okoz, ha nem érünk hozzá a vezetékekhez, csupán túl közel kerülünk hozzájuk. A Z generáció fiataljainak figyelmét is a megfelelő csatornán próbáljuk tehát felhívni az ilyen és ehhez hasonló veszélyekre.
Ami pedig a legkisebbeket illeti, náluk nem szeretnénk feladni az olyan hagyományos kommunikációs formákat, mint például a mesekönyvek. Nem szeretnénk kizárólag kütyükben és applikációkban gondolkodni: a tavalyi évben kiadtunk egy terápiás mesekönyvet, amelybe a szakembereink által összegyűjtött meséket tettük bele. Ezt a könyvet minden nálunk bent fekvő gyermek megkapja ajándékba, ezáltal is segítve számukra a kórházban töltött idő könnyebb elviselését, a velük történt beavatkozások feldolgozását.
HáziPatika.com: A prevencióra törekvés az egészségmegőrzés legfontosabb pillére, ugyanakkor időről időre még a legnagyobb körültekintés ellenére is megtörténhet a baj. Hogyan lehet segíteni a szülőket és gyermeküket egy-egy akut megbetegedés vagy sérülés alkalmával, hogy minél pontosabban megértsék a helyzetet?
V. Gy.: Ez már az orvosi kommunikáció hagyományosabb terepe, amelyről mindannyian jól tudjuk akár a magunk tapasztalatából is, hogy bizony lehet jól és rosszul is csinálni. Összességében azt lehet mondani, hogy a gyermekgyógyászok általában árnyaltabban kommunikálnak, és azt is megtanuljuk, hogy a gyerekekkel és a szülőkkel bár más nyelven kell beszélnünk, mindkét esetben ugyanúgy elengedhetetlen az érthetőség, a megfelelő szóhasználat. Nagyon fontos számunkra emellett, hogy a gyerekekkel bármilyen életkorban igyekszünk megbeszélni a dolgokat, bevonni őket a kommunikációba. Az elmúlt évtizedekben azért ez nem volt általános, de próbálunk nagy hangsúlyt fektetni erre. A szülőkkel, nagyszülőkkel is családként igyekszünk foglalkozni. Sokszor tapasztaljuk, hogy a család egységében rejlik az erő, másrészt éppen ennek az egységnek a megbomlása vezethet betegségekhez.
Folytatunk családterápiás tevékenységet is a kórházban, ahol főként a krónikus vagy súlyos betegségekkel küzdő gyerekek családjait segítik külön erre specializálódott szakemberek. Azon túl, hogy igyekszünk módszeresen fejleszteni az orvosaink és ápolóink kommunikációját, nagyon sok olyan szakember veszi körül a betegeinket, akiket célzottan hívunk az adott betegágy mellé szükség esetén. E körbe tartoznak szociális munkás, pszichológus, lelki gondozó szakemberek és lelkészek egyaránt, sokszor egymással és az orvosainkkal is együttműködve. Ők egészen személyre vagy családra szóló, speciális segítséget tudnak megadni, aminek sok esetben szinte az orvosi-ápolói tevékenységen is túlmutató jelentősége van.
HáziPatika.com: Milyen visszajelzéseket kap a célcsoportok részéről a minden generációt megcélzó kommunikációs rendszer? Mennyire elégedettek a szülők és gyermekek ezzel a típusú információátadással?
B. N.: Összességében azt mondhatom, hogy nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk. Sok kiadványunkat személyesen adjuk át, ami egyben lehetőséget teremt az azonnali visszajelzésre, de sokféle hálás megjegyzés érkezik olyankor is, ha megtudnak valamilyen fontos, hasznos információt ezekből az anyagokból. Mindezeken túl pedig magára a gyógyítótevékenységre is számos pozitív reakció érkezik. Ennek persze megvannak a különböző felületei. A Facebook például jó lehetőséget nyújt az azonnal interakcióra, ami ugyanakkor egyben veszélyt is hordoz magában. Ha valaki elégedetlen például az ellátás gyorsaságával, akkor ezt ugyanúgy rögtön jelezni tudja a közösségi oldalon, mi több, megeshet, hogy akár egy élő videós bejelentkezéssel fenyegetve fejezi ki a véleményt. Az ilyen helyzeteket is tudnunk kell jól kezelni, de ezzel együtt is úgy érzem, hogy ez inkább egy lehetőség, amelyet szeretnénk minél jobban kiaknázni a hozzánk forduló betegek és szüleik segítése céljából.
V. Gy.: Érdemes hozzátenni, hogy természetes, hogy az évi körülbelül 150 ezres betegforgalmunk mellett - még ha kis számban is, de - előfordulnak panaszok. Amikor a szülők elégedetlenségüknek adnak hangot a különböző felületeken, akkor igyekszünk velük direkt kommunikációba lépni, hogy valóban megérthessük a problémájuk hátterét. Amennyiben pedig az ilyen esetek során találunk olyan tényezőket, amelyeken tudunk javítani, úgy ezeket belső megbeszélések alkalmával módszeresen elő is vesszük. Ilyen értelemben tehát kifejezetten jó ez az interaktív kapcsolat, mivel adott esetben a negatívabb hangú visszajelzéseket is a javunkra tudjuk fordítani a megfelelő kiértékelés után.
HáziPatika.com: Mint azt az AIPM 2015-ben készített reprezentatív felmérése is alátámasztotta, a magyar lakosság egészségértése sok esetben nem elégséges, ami komoly veszélyeket hordoz magában. Ezt a problémát ismerte fel a Bethesda Gyermekkórház is, és igyekszik enyhíteni lehetőségeihez mérten a saját szakterületén. De vajon mire lenne szükség, hogy hosszú távon számottevően javuljon a helyzet itthon ez ügyben? Kinek a felelőssége ez egyáltalán?
V. Gy.: A témát illetően nagyon különböző elképzelések léteznek. Elég széles körben elterjedt az egészségügyben az a nézet, hogy az iskolai oktatásba kellene behozni egy egészségnevelést célzó tantárgyat. A magam részéről nem vagyok biztos abban, hogy ez ne lehetne jó megoldás. Ugyanakkor az is igaz, hogy az ismereteink sokat változnak, továbbá a tananyagszerűség is kérdésessé teszi egy ilyen kezdeményezés életszerűségét. Éppen ezért inkább abban hiszek, hogy egy nagyon módszeres, a generációk saját igényeihez és szóhasználatához igazított egészségkommunikációt kell kialakítani. Mindezt viszont nem lehet kizárólag kormányzati feladattá tenni. Nagyon fontos lenne, hogy a különböző szakmai szervezetek és intézmények felismerjék és megértsék az ügy jelentőségét.
Ma is létezik már számos olyan kezdeményezés, amely előrelépést jelent ezen a téren. Jó példa lehet erre a Magyar Gyermekorvosok Társaságának tevékenysége, de lehetne egyéb szakterületekről is beszélni. A cukorbetegek például tipikusan olyan betegcsoportot alkotnak, ahol már elég fejlett a betegedukáció. Valójában a probléma teljes körű feloldását részben az egészségügyi ellátórendszer és az egészségügy résztvevői gondolkodásának változása hozhatná magával. Másfelől a társadalomnak is rendkívül fontos lenne felismernie, hogy melyek azok a tartalmak, amelyek valóban megalapozott ismereteket közölnek, nem pedig tudományosan és tapasztalatokkal nem vagy nem kellően alátámasztott információkat. Lényegében a társadalom érettségét is tükrözi, hogy felül-e a hirtelen jött divatoknak, trendeknek, vagy pedig inkább a sok évszázados múltra visszatekintő orvostudomány eredményeinek hisz.
Legjobban: