Okos gyógyszerekkel már nagy eséllyel elkerülhető a veszélyes állapot A 2-es típusú diabéteszben kevés figyelmet fordítanak a hipoglikémiára, pedig egyes felmérések szerint a cukorbetegek 32 százaléka már átesett ilyen állapoton. Sok esetben, amikor a tünetek jelentkeznek, az érintettek megijednek, de nem tudják, mivel állnak szemben, mint ahogy azt sem, mit kell tennünk, hogy a rosszullétet megszüntessék, ismétlődését elkerüljék. Pedig innovatív gyógyszerekkel már az állapot kialakulása is nagy eséllyel megelőzhető. A hipoglikémia olyan állapot, melyben a vércukor szintje hirtelen a normális alá esik, ezáltal pedig zavart okoz a szervezet számos szervének működésében. Az agy különösen érzékeny az alacsony vércukorértékre, mivel legfőbb energiaforrása a szőlőcukor. Így ha szintje túlzottal lecsökken, az agyműködés romolhat. A szervezet a vércukorszint esésére először az inzulinelválasztás felfüggesztésével válaszol. Ha a vércukorszint tovább csökken, megindul a glukagon és adrenalin felszabadulása. A glukagon a máj glükóz termelését serkenti, ezáltal biztosítja a kellő vércukorszintet. Az adrenalin fokozza a cukor felszabadulását a szervezet raktáraiból, ugyanakkor szorongásos rohamra emlékeztető tüneteket ? izzadást, idegességet, reszketést, gyengeséget, erős szívdobogást ? valamint éhségérzetet is okoz. 
A súlyosabb hipoglikémia az agy szőlőcukor ellátásának csökkenését és ennek következtében szédülést, zavartságot, fáradtságot, gyengeséget, fejfájást, nem helyénvaló viselkedést, részegséggel összetéveszthető tüneteket okoz. Ezen kívül kiválthat koncentrációra való képtelenséget, látási rendellenességeket, epileptikus rohamokat és kómát is. A szorongásos tünetek jelentkezését és az agyműködés gyengülését perceken belül állapotromlás követi: ennek skálája az enyhén rossz közérzettől a súlyos zavartságig és a pánikig terjedhet. Orvosi vizsgálatok az is igazolják, hogy hipoglikémiában szív- és érrendszeri károsodások léphetnek fel, és akár ritmuszavar, szívinfarktus vagy hirtelen szívhalál is előfordulhat. Ritkán, de maradandó agykárosodás (stroke, agyvérzés, agylágyulás, agyérgörcs) is bekövetkezhet. Az előbbiekből jól látszik, hogy hipoglikémiás rosszullétek és ezek következményei mennyire rontják a cukorbetegek életminőségét és életkilátásait is. A hipoglikémia kialakulása rendszerint összefügg a gyógyszeres kezeléssel, ám a gyógyszerrel nem hozható kapcsolatba. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a legtöbb ilyen típusú rosszullétet azok az inzulin vagy más olyan, inzulinelválasztást fokozó gyógyszerek okozzák, melyeket a vércukorszint csökkentésére szednek a betegek. Ha ezek adagja az elfogyasztott étel szénhidrátmennyiségéhez képest magas, túlságosan lecsökkenthet a vércukorszint. Súlyos hipoglikémia elsősorban hosszabb ideje fennálló, súlyos cukorbetegségnél fordul elő. Diabétesznél az alkohol ? különösen a tömény szeszesitalok ? fogyasztása éppúgy okozhat kábulat, zavartság kialakulásához elegendő súlyosságú hipoglikémiát, mint a hosszan tartó, megerőltető testedzés vagy az intenzív fizikai munka. A betegeknek a tünetek észlelésekor körülbelül 15 grammnyi szőlőcukornak megfelelő szénhidrátot kell elfogyasztaniuk. Ez a mennyiség a legegyszerűbben 3-4 szőlőcukor tabletta bevételével vihető be a szervezetbe, de megfelelő megoldás az is, ha az érintettek egy pohár vízbe 2-3 evőkanál cukrot tesznek és azt megisszák. Ha a hipoglikémia súlyos tünetekkel jár vagy hosszan tart, már orvosi segítségre van szükség: ilyenkor vénás injekcióban adják be a szőlőcukrot, hogy megakadályozzák a súlyos agykárosodás kialakulását. Akiknél többször fordult már elő súlyos rosszullét, azok a vészhelyzetek kivédésére glukagon injekciót is kaphatnak orvosuktól. Utóbbi vegyület a szervezetben is termelődik, a hasnyálmirigy szigetsejtjei választják ki. Arra serkenti a májat, hogy viszonylag rövid idő alatt nagy mennyiségű cukrot állítson elő, illetve szabadítson fel.
