Korábban a non-Hodgkin limfómát elsősorban kemoterápiával kezelték. Mára ezt gyakran monoklonális antitest terápiával egészítik ki, mely esetenként önmagában is alkalmazható. A nagy dózisú kemoterápia egy további kezelési lehetőség, és egyes betegeknél hatásos is lehet. Azonban ez elpusztítja a csontvelőt, amely őssejt transzplantációval állítható csak helyre. A sugárterápia akkor lehet sikeres, ha a betegség a szervezet néhány pontjára lokalizálódott. Enyhébb eseteknél külön kezelésre nincs is szükség, elég a beteg megfigyelése.
A non-Hodgkin limfóma kezelése mindig személyre-szabott, mikéntjét az orvosok több szempontot szem előtt tartva határozzák meg. Mielőtt a kezelés elkezdődhetne, megállapítják, hogy a limfóma enyhe-e vagy agresszív, illetve meghatározzák a betegség stádiumát is. Ehhez laboratóriumi vizsgálatokra van szükség, és el kell végezni a beteg nyirokcsomó biopsziáját is. Meg kell várni, míg minden vizsgálati eredmény megérkezik, és csak azután lehet megtervezni a kezelést. Ez elsőre "időhúzásnak tűnhet", de nem az, mivel ezáltal a beteg a leghatékonyabb, legmegfelelőbb kezelést kaphatja.
Variációk kemoterápiára
A non-Hodgkin limfóma többféle kemoterápiás gyógyszerrel is kezelhető, az pedig, hogy melyiket érdemes választani, mindig esetfüggő. Számít, hogy a betegség lassan kialakuló vagy agresszív-e, ahogyan az is, hogy milyen a stádiuma. A gyógyszerválasztást az is befolyásolja, hogy a limfómát újonnan diagnosztizálták-e vagy kiújult betegségről van-e szó, ami egy korábbi kezelést követő átmeneti jó állapot után jelent meg újra. Nem mindegy az sem, hogy milyenek a tünetek, milyen a beteg állapota és kora.
Maga a kemoterápia állhat egyetlen gyógyszerből vagy több gyógyszer kombinációjából, melyeket egyidejűleg alkalmaznak. A kezelés gyakran ciklikus, például, 1 hetes kezelés után 3 hét pihenés következik, majd megint egy hét kezelés. Egy teljes kemoterápiás kúra több hónapig tart.
A kemoterápiás gyógyszerek a daganatos sejteket támadják, de eltérő módon. A non-Hodgkin limfómában alkalmazottak mind azon az elven működnek, hogy a rákos sejtek jóval gyorsabban osztódnak, mint a normális sejtek. Emiatt sok olyan gyógyszer van, amely a DNS normális működését zavarja, hogy megakadályozva ezzel a sejtosztódást.
A kemoterápiát gyakran kombinációban alkalmazzák, ahol a kombináció gyógyszerei a sejtosztódás különböző fázisait gátolják, megnövelve ezáltal a sejtpusztítás hatékonyságát.
Áttörés a monoklonális antitest
A monoklonális antitest-terápia határozott áttörést hozott a non-Hodgkin limfómás betegek ellátásában. Ezt általában kemoterápiával kombinálják, de bizonyos esetekben önmagában is adható. Lényege, hogy fokozza más kezelések ? általában a kemoterápia ? hatékonyságát, enyhe non-Hodgkin limfómában pedig növeli a tünetmentes periódus hosszát. Bebizonyosodott az is, hogy agresszív non-Hodgkin limfómában a monoklonális antitest kezelés növeli a standard kemoterápia sikerének, javítja a túlélési esélyeket az önmagában adott kemoterápiához képest.
Az ilyen terápia lényege, hogy a monoklonális antitest megtalálja és elpusztítja a non-Hodgkin limfóma sejtjeit, nem károsítva más sejteket. Magukat az antitesteket laboratóriumban állítják elő, feladatuk pedig az, hogy felismerjenek adott jeleket a rákos sejtek felszínén, majd ?rátapadjanak? ezekre a fehérjékre. Ettől a sejt vagy elpusztul vagy beindulnak azok az immunológiai folyamatok, amelyek a limfómás sejt pusztulását okozzák.
