A limfóma sokarcú betegség , mintegy hatvan alfaja ismert. A limfóma a nyirokszövet daganatos megbetegedése, a nyirokszövet sejtjeinek, a limfocitáknak a rosszindulatú elszaporodása és ezzel párhuzamosan a normális működésű sejtek elnyomása. Alapvetően kétféle típusú limfómát különböztetünk meg, az elsősorban fiatalokat érintő Hodgkin ? amelyet felfedezőjéről Sir Thomas Hodgkinról neveztek el ? és a non-Hodgkin limfómákat. Hodgkin limfómában az ún. Sternberg-Reed sejtek alkotják a sejtszaporulatot, non-Hodgkin limfómában a szervezet egészében, vagy a nyirokcsomókban felszaporodó kóros limfociták képezik a tumort. (A limfociták olyan fehérvérsejtek, amelyek a nyirokrendszerhez tartoznak és a szervezet fertőzés elleni védekezésében vesznek részt. )
A limfóma eredményesen kezelhető betegség, ma Magyarországon a betegek hozzájuthatnak a legmodernebb célzott immunterápiához a kijelölt hematológiai centrumokban. Sajnos a későn, már előrehaladott állapotban szakorvoshoz kerülő betegek gyógyulási esélyei jelentősen csökkennek. Magyarországon évente körülbelül 2500 új beteget diagnosztizálnak. A betegszám növekedésének egyik oka a diagnosztika fejlődése, de kutatások azt mutatják, hogy az iparosodás velejárói ? így például a levegőszennyezés, a vegyszerhasználat ? is növelhetik a betegség kialakulásának veszélyét. A diagnózis megállapítását késleltetheti, hogy a betegek többsége panaszmentes, vagy olyan tüneteket észlelnek, amelyek más betegségeknél is jelentkezhetnek. A leggyakoribb jelek: tartós vagy visszatérő láz, erős éjszakai izzadás, nem szándékos és jelentős fogyás, fáradékonyság, étvágytalanság és a nyirokcsomók megnagyobbodása.
Hodgkin limfóma
Kezelése napjainkban egyre eredményesebb, jelenleg a legsikeresebben kezelhető hematológiai tumoros megbetegedés. A limfómák ezen csoportja igen gyakori, a rosszindulatú limfómák közel 50 százalékát teszi ki. A férfiakat gyakrabban érinti a megbetegedés, főleg a 20-40 éves korosztályt. A betegség során az immunrendszer funkciója lecsökken, az érintetteknek fokozott a hajlamuk különböző fertőző megbetegedésekre (gomba, TBC, herpesz zoster). A Hodgkin-limfóma fő tünetei a fájdalmatlan nyirokcsomó- duzzanat (nyaki, hónalji, ágyéki, hasi, mellkasi), alkoholfogyasztást követő nyirokcsomó- fájdalom, fáradékonyság, teljesítőképesség-csökkenés, viszketés, máj- és lépduzzanat. Előfordulhat csont-, tüdő-, vese- és idegrendszeri érintettség, vérszegénység is.
Limfóma világnapja
Non-Hodgkin limfóma
Hazánkban a rosszindulatú daganatos megbetegedések 1-2 százalékát teszik ki a limfómák, mind gyermek-, mind felnőttkorban előfordulhatnak.A limfociták rosszindulatú elváltozásai nemcsak a nyirokrendszerben, hanem átterjedve más szervekre, azokban is rosszindulatú elváltozásokat, daganatokat hoznak létre.
A betegség tünetei a következők lehetnek:
- általános tünetek: láz, éjszakai izzadás, fáradtságérzés, indokolatlan fogyás, bőrviszketés, bőrkiütés,
- helyi tünetek: fájdalmatlan nyirokcsomó megnagyobbodások, ezek helyei a nyaki régiók, a hónalj, a lágyékhajlat, a mellkas és a has területén találhatók.
Krónikus limfocitás leukémia
A krónikus limfocitás leukémia (CLL) az iparilag fejlett világban 100 ezer lakos közül 3-5 felnőttet érint, a 70 év feletti korosztályban pedig 20-30 embert érhet el. A csontvelőben tünetmentesen kezdődik, lassan fejlődik, s csak a vérkép vizsgálatakor derül ki, hogy a limfociták száma a kelleténél magasabb, mivel a megváltozott funkciójú sejtek felszaporodnak.
A betegség lefolyása a kóros limfociták korai fejlődési szakaszában kialakult genetikai eltéréssel magyarázható.
A CLL ugyan egyelőre nem gyógyítható, de megfelelő kezeléssel, a legmodernebb okos terápiás megoldásokkal hosszú ideig egyensúlyban tartható. A kezelés célja az alapbetegség háttérbe szorítása, a hosszabb túlélés, jó életminőség mellett a tünetek megszüntetése.
A limfómás megbetegedésekre napjainkban többféle kezelés is ismert, a kezelés egyénre szabott, hiszen nincs két egyforma limfómás beteg. A gyógyulási esélyek szintén különbözőek. Ha a betegséget frissen diagnosztizálták, ha a kór agresszív, illetve meghatározó, akkor eltérő a kezelés milyensége és a hogyanja.
