Csontjaink állománya körülbelül húszéves születésnapunkig gyarapszik. Tíz éven keresztül erősödik, majd negyvenéves korunktól fokozatosan csökkenni kezd: évtizedenként 3-5 százalékkal. Ez egy természetes élettani folyamat, a csontritkulás ennek eltúlzott formája.
Főleg a nőket érinti
A kór zömmel a gyengébbik nemet sújtja, aminek az az oka, hogy a változás korában lévő nők szervezetében nem termelődik már ösztrogén, míg férfiaknál a tesztoszteron hormon hiánya fokozza a csontlebontást. S hogy miért a nők érintettebbek? A magyarázat az, hogy az ő életükben több olyan meghatározó esemény is van, ami a hormonháztartás változásait okozza. Ezek pedig összefüggenek és kedvezőtlen hatásúak lehetnek a csontszövetekre; a férfiak nemi hormonszintje viszonylag egyenletes, és még koruk előre haladtával is csak fokozatosan és lassan csökken.
Figyeljünk a nagymamára
Azt is megfigyelték, hogy azok a nők hajlamosabbak a csontritkulásra, akik későn, 16 éves koruk körül kezdenek menstruálni: náluk kisebb csonttömeg épül ki ebben a meghatározó időszakban, mert szervezetük kevesebb ösztrogént tartalmaz. Figyelem, a családi örökség e betegség tekintetében is hatással lehet ránk: ha van csontritkulással küzdő idős személy az egyenes ági rokonok között, különösen ajánlott odafigyelni a csontok egészségére.
Fontos a kalcium
A rizikófaktorok sorába a korai menopauza, a rendszertelen, ritka és hosszú havi ciklus, bizonyos betegségek és gyógyszerek is beletartoznak. A dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, és kelleténél több koffein is káros lehet a csontjainkra. Ráadásul a kalciumban szegény táplálkozás is kedvez a romboló folyamatnak, mert ilyenkor a szervezet a csontokból vonja ki a szilárdságot biztosító anyagot. A következmény pedig a könnyen törő, porózus csontok. Óvakodni kell a drasztikus fogyókúrától, mert ennek következménye is kalciumvesztés lehet.
Csontvédő életmód
A kiegyensúlyozott táplálkozás - ami sok zöldséget, gyümölcsöt, tejterméket tartalmaz a megfelelő D-vitamin-bevitellel együtt -, mellett a mozgás csontmegtartó erejére is fel kell hívni a figyelmet. Az ülőmunkát végzőknek különösen fontos, hogy ne feledkezzenek meg a mindennapi testmozgásról. A csontok terhelése ugyanis serkenti és irányítja a csontok folyamatos átépülését. Csak a megfelelő és rendszeres terhelésnek kitett csontok tudnak a megerősödni, ezért a mozgásra szinte minden körülmények között szükség van.
A sport nemcsak a hatékony megelőzésben segít, hanem enyhíti a már kialakult betegséggel járó esetleges fájdalmakat is. Ez utóbbi esetben szakember segít a megfelelő gyakorlatok összeállításban és elsajátításában. Akik azonban elkerülni szeretnék a betegséget, minél hamarabb, már fiatal korban kezdjék el a mindennapi testedzést, hiszen nem szabad elfejteni, hogy a mozgáshiány pusztítja csontjainkat.
