A molekuláris változások komoly hatással vannak arra, hogy a sejteken belül a gének és a fehérjék hogyan működnek. A gének többé-kevésbé aktívvá válhatnak, míg a fehérjéknek gyorsan és különféleképpen módosulhatnak a feladataik, s befolyással lehetnek rá, hogy hogyan jut hatékonyabban a glükóz a sejtekbe, vagy védekeznek a sejtek a káros toxinok ellen.
A 2-es típusú cukorbetegség mindenféle egészségi problémákhoz vezethet, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket, magas vérnyomást, vakságot, veseelégtelenséget és idegkárosodást, sőt akár végtag-amputációhoz is vezethet. A betegség alapvető kiváltó oka a szövetek és sejtek felfokozott gyulladásos állapota, amely károsítja a sejteket, és végül inzulinrezisztenciát, majd 2-es típusú diabéteszt eredményez.
A 2-es típusú cukorbetegség fő kockázati tényezői közé tartozik az elhízás , a rossz táplálkozás és a mozgásszegény életmód. "Ugyanakkor azt is megállapítottuk, hogy még egy alacsony intenzitású testmozgás, mint például a tempós séta, is fokozza a szervezet inzulin-érzékenységét. Ez azt jelenti, hogy az emberek a diabétesz kialakulására kevésbé lesznek hajlamosak, mivel a szervezetük hatékonyabban lesz képes a glükózt feldolgozni" - állítja Andrew Thomas, a Cardiff Metropolitan University vezető előadója.
Az intézményben folyó kutatás során arra kértek 20 sokat ülő és a diabétesz kockázatát viselő embert, hogy nyolc héten át hetente háromszor sétáljanak fürgén 45 percet. Bár nem volt változás a súlyukban, a vérnyomásukban vagy koleszterinszintjükben, de átlagosan minden résztvevő hat centimétert veszített a derékbőségéből. És ami még fontosabb, csökkent náluk a cukorbetegség kockázata.
Immunrendszeri előnyök
Nem számítottak rá, de a kísérlet résztvevőinél a fizikai megterhelés változásokat indukált a monocitáknál, a véráramban lévő immunsejteknél is. Ez pedig oda vezetett, hogy csökkent a test gyulladásos állapota, amely az egyik a fő kockázata a 2-es típusú cukorbetegségnek.
Amikor a szervezetet megtámadják idegen kórokozók, például mikrobák, az immunsejtek, köztük a monociták "mikrobaevő" makrofágokká változnak. Ezek fő funkciója az, hogy harcoljanak a fertőzések leküzdésében. A makrofágoknak két fő típusa van, az M1 és az M2. Az M1 makrofágok a gyulladást megelőző helyzetre reagálnak, és az a dolguk, hogy agresszíven harcoljanak a fertőzések ellen. Azonban az elhízott embereknél, akik nem mozognak eleget, ezek a sejtek akkor is aktiválódnak, ha nincs fertőzés. Ez pedig egy nem kívánt, fokozott gyulladásos állapotot eredményezhet, ami kiválthatja a cukorbetegséget.
Az M2 makrofágok szerepet játszanak a gyulladások "lekapcsolásában", és hozzájárulnak az agresszív M1 makrofágok "lecsillapításában". Ezért az egészséges egyensúly az M1 és M2 makrofágok között nagyon fontos az optimális immunválaszhoz a fertőzések elleni küzdelemben. Ez segíthet megelőzni a fokozott gyulladásos állapot is, amely a testmozgás hiányából és az elhízásból származik.
Más vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a testmozgás jótékony hatással van a szövetekben is az immunsejtek működésére, ami csökkenti a felesleges gyulladást. Elhízott emberek terheléses tréningjeinél úgy találták, hogy a szöveti gyulladások kifejezetten csökkentek, mert kevesebb makrofág sejt volt jelen a zsírszövetekben.
Ezen kívül a kutatók szignifikáns kapcsolatot találtak a testmozgás illetve az M1 és M2 makrofágok egyensúlya között is. Bebizonyosodott, hogy a testmozgás elhízott patkányokban mérsékelte az "agresszív" M1, és növelte a "passzívabb" M2 makrofágok arányát. A gyulladásos állapot csökkenése pedig korrelált (arányos volt) az inzulinrezisztencia javulásával.
Ideje megmozdulni
Nincs végleges válasz arra, hogy mennyi és milyen intenzitású edzés szükséges ahhoz, hogy megvédjen minket a cukorbetegségtől. Bár egyes kutatók kimutatták, hogy míg a magasabb intenzitású testmozgás javítja az általános fittséget, az inzulinrezisztencia esetében kicsi a különbség a magas és alacsony intenzitású testmozgás pozitív hatásában.
Azonban egy új tanulmány megállapította, hogy az aerob edzés minden formája - különösen a magas intenzitású intervallum edzés, s benne a kerékpározás és futás - hatékonyan megállítja az öregedést a sejtek szintjén. A testgyakorlás következtében a sejtek több fehérjét állítanak elő az energiatermelő mitokondriumok és a fehérjeépítő riboszómák számára. A kutatók azt is megfigyelték, hogy ezek a molekulárisan bekövetkező változások a gének és fehérjék szintjén nagyon gyorsan bekövetkeznek a testmozgás után, ami megelőzi a sejtekben lévő fontos fehérjék károsodását, egyben javítja az inzulinfunkciókat.
Így aztán bár lehet, hogy nem válnak rövid időn belül láthatóvá a változások a testedzés következtében, de még az enyhe testmozgás is jelentősen megváltoztatja azt, ahogy a szervezet sejtjei viselkednek. Ez pedig azt jelenti, hogy a testmozgásnak messzemenő egészségi előnyei vannak a gyulladásokhoz kapcsolódó betegségek, a rák és az öregedés elleni védelem megerősödésén keresztül.
Forrás: iflscience.com
