Hajlamosak lehetünk azt feltételezni, hogy aki ritkán szól hozzá egy beszélgetéshez, az unatkozik, nem figyel, nem érdekli a téma, vagy egyszerűen nem szeretne részt venni a társalgásban. A pszichológiai kutatások alapján azonban a beszéd mennyisége önmagában nem mutatja meg, mennyire figyel vagy mennyire vonódik be valaki. Csendben is lehet aktívan követni az elhangzottakat, megjegyezni a részleteket, végiggondolni mások véleményét és feldolgozni az információkat – olvasható az nlc.hu cikkében.
Csendes ember társaságban
Egyes vizsgálatok arra is rámutatnak, hogy a társaság mérete és dinamikája jelentősen befolyásolhatja, ki mennyit beszél. Már egy viszonylag kis létszámú csoportban sem feltétlenül oszlik meg egyenlően a beszélgetési idő: bizonyos emberek könnyebben átvehetik a kezdeményezést, míg mások nehezebben találnak megfelelő pillanatot arra, hogy megszólaljanak. Egy nagyobb társaságban tehát valaki azért is maradhat csendben, mert kevés lehetősége van bekapcsolódni, mások gyakran félbeszakítják, vagy egyszerűen inkább kivárja azt a pillanatot, amikor valóban hozzá tud tenni valamit a beszélgetéshez.
Sok a sztereotípia
A hallgatagságot gyakran az introverzióval is automatikusan összekapcsoljuk, azonban ez szintén túlzott leegyszerűsítés. Az introverzió maga is sokféle lehet, és nem minden introvertált ember viselkedik ugyanúgy társas helyzetekben. A bemutatott kutatások alapján még az sem állítható általánosságban, hogy minden introvertált ember kifejezetten az egyedüllétet részesíti előnyben. Ugyancsak sztereotípia lehet az az elképzelés, hogy aki keveset beszél, az szükségszerűen jobb hallgató. Frissebb vizsgálatok nem találtak egyértelmű bizonyítékot arra, hogy a kevésbé extravertált embereket mások jobb hallgatóságnak tartanák, sőt bizonyos helyzetekben éppen az extravertáltabb embereket ítélték annak.
Az is előfordulhat, hogy egyes emberek előbb megfigyelik a társaságot, és csak később kapcsolódnak be a beszélgetésbe. Felmérhetik például a hangulatot, a résztvevők közötti viszonyokat, azt, hogy mennyire elfogadott az eltérő vélemény, illetve mennyire könnyű szóhoz jutni. Ez lehet egy teljesen természetes kommunikációs stratégia, de a kutatások alapján nem jelenthető ki, hogy minden hallgatag ember ezért marad csendben, ahogy az sem, hogy a csendesebb résztvevők feltétlenül jobban elemzik a társas helyzeteket, mint beszédesebb társaik.
Kapcsolódó cikk
Fontos szempont az is, hogy ugyanaz az ember különböző társaságokban egészen eltérően viselkedhet. Aki például egy munkahelyi értekezleten alig szólal meg, két közeli barátja társaságában rendkívül beszédes lehet. Egy ismerős, biztonságos közegben kevésbé kell mérlegelnie, hogyan fogadják a mondanivalóját, mikor szólhat közbe, vagy félbeszakítják-e. Egy nagyobb, idegenebb vagy kevésbé komfortos közösségben viszont ugyanezek a tényezők jóval nagyobb szerepet kaphatnak.
