Ókori óvszerek
Az óvszer használatáról szóló első írásos emlékünk a Krisztus előtti 1350-es évekből származik. Ekkoron az egyiptomi férfiak hímvesszőjüket kondomszerű alkalmatossággal "díszítették". I.sz. 1564-ben, a híres itáliai anatómus, Fallopius javasolta elsőként a hímvessző hüvelyszerű eszközzel történő beborítását fogamzásgátlás céljából. Az első hatékonynak mondható óvszerek főként állati bélből készültek.
A kondom elnevezés a XVIII. századtól használatos, és a terhesség megakadályozása mellett a nemi betegségek megelőzés céljából is használták. A megbízható óvszerek tömeges gyártása a gumi vulkanizálásának felfedezése után, az 1840-es évek években kezdődhetett.
Hüvelyi terhesség-megelőzés
A hüvelyi kémiai fogamzásgátló anyagok használata is az ókorba nyúlik vissza. Az egyiptomi papiruszok tanúsága szerint, pl. a krokodil ürülékéből hatékony fogamzásgátló hüvelylabdacs készíthető. A középkorban a közösülés utáni hüvelyöblítést ecetsavval vagy más anyagokkal már kiterjedten alkalmazták. Sajnos a terhesség megelőzésére javasolt legkülönfélébb vegyületek olykor halálos mérgezést is okoztak. A hüvely erélyes antibakteriális szerekkel (pl. kálium-permanganáttal) történő öblítését főként a prostituáltak használták egyaránt fogamzásgátlásként és nemi betegségekkel szemben. Az ecetsavval vagy különféle szappanokkal átitatott hüvelyi szivacsokat már a múlt században is eredményesen alkalmazták. A hüvelyi kémiai anyagok divatjának hanyatlását a nemi betegségek terjedése, majd a fogamzásgátló tabletták megjelenése okozta.
A méhen belül
A méhen belüli fogamzásgátló eszközök IUD-k (=intrauterin device) története mintegy 3000 évre nyúlik vissza. Az első eszközök a tevék méhébe helyezett kövek voltak, melyeket a karavánok hosszú vándorlásai során alkalmaztak. A módszer reneszánsza a XX. század legelejére tehető. A legkezdetlegesebb eszközök a csirke villa alakú mellcsontjából készültek. Később fémből, sőt aranyból "barkácsoltak" hasonló alakú eszközöket. Az első igazán "emberbarát" IUD-k az ötvenes években, már műanyagból készültek. Fogamzásgátló hatékonyságuk növelésére a 70-es évek végétől rézzel, ezüsttel, majd sárgatest hormonnal kombinálták.
Kényelmes hormonok
A hormonális fogamzásgátlás alapötletéül az a XIX. századi megfigyelés szolgált, hogy a terhesség alatt a peteérés szünetel. A "hormonális sterilizálás" lehetőségét elsőként Ludwig Haberlandt, az Innsburcki Egyetem professzora vetette fel. Az 1920-as évek elején petefészek-kivonatok adását javasolta fogamzásgátlás céljából.
Ötletére a tudományos közvélemény közel húsz évig nem reagált. Időközben viszont felfedezték az ösztrogéneket (1929), majd a sárgatest hormont, a progeszteront (1932). A félszintetikus sárgatesthormon-származékok alapanyagául kezdetben a mexikói édesgyökérből kivont kozgenin szolgált. Carl Djerassi ebből állította elő az első félszintetikus sárgatesthormon-származékot, a noretiszteront (1950).
Nem sokkal később megszületett a noretinodrel is (Frank B. Colton).
Ezeket a progeszteron-szerű hatással rendelkező mesterséges hormonokat nevezték el progesztagéneknek ( = progesztinek, gesztagének). A kezdeti biztató állatkísérleteket követően a progesztinek fogamzásgátló hatásának első klinikai kipróbálására Puerto Ricóban került sor, 1956-ban. Ennek nyomán, 1959-ben került az amerikai gyógyszertárakba az első kombinált fogamzásgátló tabletta, Enovid néven.
A fejlődés azóta is töretlen. A mikropillek korában a kondom is újra versenyre kel a kényelmes tablettákkal, és csaknem testre szabott védekezéssel élhetünk a lehetőségek széles tárházából választva.
