Merész kijelentés, de lehet, hogy nem is létezik placebo, azaz gyógyszert utánzó, de hatóanyagot nem tartalmazó készítmény. Ugyanis a placebo hat, és ez döntő fordulat a megítélésében: egyre inkább tudjuk, hogyan. Ingerületbe hoz bizonyos agyterületeket; hatására felszaporodnak az ún. neurotranszmitterek (idegi ingerületet átvivő anyagok), vagy éppen endorfin, azaz az agy termelte fájdalomcsillapító anyag termelődik. Más szervekben is kimutattak objektív elváltozásokat.
Az eddig sem volt kérdéses, hogy a beteg (és szervezetének!) "becsapása", más szóval a hit, a szuggerálás gyógyít. A "fájdalomcsillapító" placebo az esetek jelentős százalékában valóban csökkenti a kínokat, a "szívszer" hat a mellkasi nyomásra, sőt, sebészeti beavatkozást utánzó "placeboműtétek" is sikeresek lehetnek. Ám ha tudjuk, milyen szervi elváltozást okoz a semmit, pontosabban csak konyhasót tartalmazó placebo, az - némi túlzással - az egész gyógyítás filozófiájának felülvizsgálatára kényszerít orvost és beteget egyaránt.
Tudva, hogy azonnal magamra haragítom a homeopatákat, az akupunktúrás orvosokat és az ún. paramedicinális gyógyítás számos képviselőjét is, akik nyilván nem placeboeffektussal magyarázzák terápiájuk lényegét, bizony nekik is ajánlom az alábbi, a Der Spiegelben ismertetett kísérleteket.
Dr. Jon-Kar Zubieta, a Michigani Egyetem ideggyógyásza egészséges önkéntesnek infúziót köt be az orvosi műszerekkel zsúfolt vizsgálóban. - Mindjárt hatni fog az új fájdalomcsillapító - mondja biztatóan. És tényleg: a korábban apró tűszúrásokkal kiváltott fájdalom a gyógyszer - mondanom sem kell: placebo - beadását követően nyomban csillapodik. Azt mondják, ez szubjektív érzés? Nagyon tévednek. Pozitronemissziós tomográffal, PET-CT-vel pontosan nyomon követhető (látható!), hogy a szervezetben fájdalomcsillapító endorfin termelődött, és az bizonyos agyrész receptoraihoz kötődött. Hogy a szuggerálás - némileg élezve - láthatóan hol váltott ki biokémiai hatást.
Fabrizio Benedetti a torinói egyetemen parkinsonos betegek remegését csillapította placebóval. Ő is műszerekkel igazolta, fényképezte le, melyik agyrészeknek változott meg a működése. A British Columbia Egyetem kutatói a placebo hatására a tüneteket csökkentő dopamin nevű anyag felszaporodását igazolták szintén Parkinson-kórosoknak adott placebo hatására.
Az is elég groteszk, ahogyan egy svéd kísérletben terhes asszonyoknak csillapították a hányingerét. A kismamák úgy tudták, hogy egy új hányáscsillapító szüntette meg rosszullétüket. Tévedtek, még csak nem is placebót tartalmazott a szer, hanem egy jól ismert hánytató hatására szűnt meg a hányingerük! Hatott. Ugye, a hit hegyeket mozdít.
Schedlowski, esseni kutató tizennyolc egészséges férfinak két napig cyclosporint, egy nagyon erős, a szervezet védekezéséért felelős, immunrendszert gyengítő anyagot adott. Ezt adják, adták transzplantációban is, hogy ne lökődjön ki az átültetett szerv. A kapszulákat epres tejjel vetették be. Egy hét múlva a kísérletet megismételték. Az epres tej ugyanolyan volt, csak éppen a kapszulák nem tartalmaztak már hatóanyagot. A szervezet ugyanúgy reagált rá, mint az "igazi" gyógyszerre: csökkent az interleukin és az interferon, valamint bizonyos fehérvérsejtek mennyisége a vérben. Azaz a placebo is sikeresen elnyomta a szervezet védekező képességét.
Nekem a legjobban az állatkísérletek tetszettek, hiszen a rágcsálóknak nem lehet elmagyarázni, beléjük szuggerálni, milyen szert kapnak. Egy elég kegyetlen kísérletben patkányokat cukros vízzel itattak meg, és egyidejűleg injekcióban egy cyclophosphamid nevű mérgező anyagot is beadtak. Az állatok fele elpusztult. Amikor a megmaradt állatok ismét cukros vizet kaptak, de mérget már nem - közülük is minden második elpusztult. A szervezet, vulgárisan fogalmazva: reflexesen kötötte össze a cukros víz és a korábban kapott méreg hatását.
Végül idézünk egy, a Der Spiegelben megjelent példát
a sebészeti placebohatásról (melynek etikai vonatkozásáról tapintatosan hallgatott a neves német folyóirat...). Bruce Moseley texasi sebész 180, térdízületi bántalomban szenvedő betegének azt mondta, hogy a jól bevált "kulcslyuktechnikával", azaz egy apró lyukon át az ízületbe vezetett endoszkópos eszközzel műti meg őket. Csak éppen az altatást követően csak a páciensek felén végezte el az operációt. A többieket, mind a 90 embert is elaltatta, ám csupán apró bőrmetszést ejtett a térdükön, amelyet aztán összevarrt. Az ízülethez hozzá sem nyúlt. A placebobeavatkozáson átesettek ezt nem tudták. Kétéves nyomon követés során a két csoport terápiás sikerében nem volt különbség. Ismétlem: a sikerben, nem pedig a kudarcban...
Ha arra gondolunk, hogy csupán Németországban évente 190 ezer hasonló térdbeavatkozást végeznek, akkor érdemes tovább kutatni a placebót.
Vagy inkább a gyógyszert?
