Kezdjük rögtön a jó hírekkel! Múlt csütörtökön Kiss Gerihez, az Életmódváltók program szakértőjéhez voltunk hivatalosak állapotfelmérésre, és bár az edzőteremben kiderült, hogy továbbra is akadnak javítandó tényezők, összességében azért már látszanak a hetek óta tartó küzdelmünk pozitív hatásai. Andi például a francia idegenlégió tagjait megszégyenítő könnyedséggel alázta meg a hasprésgépet, míg számomra a lépcsőzőgép tartogatott kellemes meglepetéseket, miután a pulzusom a korábban szívrepesztőnek tűnő megterhelés hatására sem kúszott feljebb a 160-as értéknél. Úgy tűnik, nem hiába róttam eddig a köröket Ceglédbercel dimbes-dombos utcáin! Az ilyen és ehhez hasonló sikerek alakítják ki a különbséget a motiváltan végzett és a fogcsikorgatva, pusztán dacból folytatott sportolás között. Tegyük gyorsan hozzá, hogy utóbbi nem is tartható fenn hosszú távon.
A hárombetűs rémálom
Persze, motiváció ide vagy oda, mindenképpen szükség van egy adag őrültségre is, máskülönben aligha vinné rá a lélek az embert, hogy öt méternél jobban megközelítsen egy TRX kötelet. Ha valaki nem ismerné, ez egy olyan eszköz, amelynek két szára van, a plafonról lóg, edzés közben pedig kérlelhetetlenül tör használója önbecsülésére, miközben ő rémülten keresi kámforrá vált egyensúlyát. Puszta véletlen, de történetesen van egy ilyen kínzóalkalmatosságom otthon, ami pedig még rosszabb, hogy ezt el is árultam korábban a személyi edzőnknek. A folytatás innen már adja magát: látva az eddigi fejlődést, Geri habozás nélkül megkérdezte tőlem, hogy be merem-e vállalni heti egy alkalommal ezt a fajta mozgást. Egyelőre nem tudom, mennyire volt okos ötlet rábólintani a kihívásra, de a szólás is úgy tartja, hogy ami nem öl meg, az erősebbé tesz.
Szabadjon örömömnek hangot adnom ugyanakkor, amiért a TRX-szel párban bekerül az edzésprogramomba a fekvenyomás is, ezt ugyanis már nagyon vártam. Nyilván a kézi súlyzók is remek eszközök az izomfejlesztéshez, egy több tucat kiló alatt roskadó fekvenyomó rúd viszont már-már egyfajta Mjölnirként kiált azért, hogy kiszabadítsuk a gravitáció fogságából. Egyszerűbben mondva, sokkal szembetűnőbb az edzés erőpróba jellege, ami egyszeriben vonzóbbá is teszi az egyéb mozgásformákhoz képest. Mindjárt nagyobb lelkesedéssel fogok tehát húzódzkodni egy kötélen a talajjal 45-60 fokos szöget bezárva, ha tudom, hogy utána pihenésképpen a magasba lökhetek irdatlanul sok kilogrammot - vagy annyit, amennyit elbírok.
A hús jöhet, a vétség nem fér bele
Miközben a testmozgást az "egyre többet" jeligére végezzük Andival, addig az étkezési limitek továbbra sem emelkednek. Sőt amint elérkezik egy olyan ünnep, mint legutóbb a húsvét, a korlátok csak még szűkösebbnek és szorongatóbbnak hatnak. Maradva a konkrét példánál: a tojásnak darabja is mintegy 80 kalória, a füstölt sonkából 10 deka már közel 400-ra rúg, ráadásul elképesztően sok zsírral megspékelve, a nálunk otthon hagyományosnak számító krumplisaláta pedig tejfölös és majonézes, így talán jobb ki sem számolni, hogy mennyit nyom a latba. Bodon Judit , a NoSalty dietetikus szakértője 360 kalóriában határozta meg a vacsorám, így aztán azt a csöppnyi adagot, amelyet végül a tányéromra mertem szedni, legfeljebb egy jó minőségű makróobjektívvel lehetett volna lefényképezni. Édesanyám süteményeit jobb híján csak szemmel vertem, valamint üdítőital gyanánt is csupán egy pohár cukor- és kalóriamentes kólával rúgtam ki a hámból. E ponton szeretném megjegyezni, hogy a mesterséges édesítőszerek ízvilágát sokféle jelzővel lehetne illetni, de az édes szó semmiképpen sem illene bele ebbe a körbe.
Tényleg le lehet szokni az édességről
Az első beszámolómban is megemlítettem, hogy az életmódváltás során voltaképpen az énünk egy részét kell alapjaiban felforgatnunk. Az étrend kialakítása során viszonylag egyszerűen el lehet ugyanis érni, hogy ne maradjunk éhesek a csökkentett mennyiségek mellett sem, a kedvtelésből elkövetett étkezések és nassolgatások visszaszorítása viszont strapás feladat. El kell fogadni, hogy nem ehetünk meg bármikor egy csomag chipset vagy néhány kocka csokoládét, ahogy az ünnepi sütemények sem igazán férnek bele a diétába. Ez sosem lesz egyszerű, a saját bőrömön tapasztalom ugyanakkor, hogy valóban igaz a népszerű felvetés, miszerint idővel könnyebb lesz elvonni figyelmünket a ropogtatnivalókról és édességekről.
Szerencsére a küzdelmek áldásos hatásait viszonylag sokféle módon le lehet mérni, legyen szó akár az általános közérzetről, akár a ruhaméretről, akár más egyéb szempontról. Ami engem illet, a szobamérlegnek hiszek leginkább, függetlenül attól, hogy igen változatos értékekkel tud meglepni szombatról szombatra. Ha viszont az összképet nézem, akkor mindjárt szebb hellyé válik a világ: az életmódváltás első hónapja alatt majdnem négy teljes kilogrammot fogytam. Lehet, hogy ez nem sok, de pont néggyel több, mintha nem változtattam volna semmin.
