A téma igen fontos, hiszen a megfelelő időben és módon alkalmazott fizioterápia nagyban segíti a beteg mozgásszervi problémáinak javítását, s biztosíthatja a megfelelő életminőség megtartását.
Mit érhetünk el mozgásterápiával?
- Fájdalomcsillapítást
- A helyes, gazdaságos légzést
- A gerinc alaki változásainak megelőzését vagy annak korrekcióját
- A helyes tartás kialakítását
- Az általános mozgáskészség javítását
- Az egyensúlyérzék javítását
A betegek mozgásprogramját - állapotuk figyelembevételével - egyénenként kell megtervezni. Ezt a programot gyógytornász állítja össze. A betegnek meg kell tanulnia a számára előírt mozdulatsorokat, s ezeket otthonában rendszeresen gyakorolnia kell. A gyógytornász megfelelő időközönként ellenőrzi, hogy a beteg állapota mennyiben változott.
Fájdalmas, gyulladásos időszakban igen fontos, hogy tudjuk, mi a legfontosabb teendő: Átmeneti, három hétnél nem tovább tartó fekvés, ágynyugalom szükséges. A három hétnél hosszabb fekvés nem javasolt, mert a mozgáshiány további csontvesztést eredményez.
Hogyan feküdjünk? Kemény alapú, vékony, puha borítású fekhelyen, lehet háton vagy oldalt fekvésben, ami a beteg számára optimális. Lényeg, hogy háton fekvésnél a háti görbület mértékének megfelelően párna legyen a fej alatt, a legkisebb emeléssel, s a térdek egy kisebb hengerpárnával legyenek alátámasztva. Oldalt fekvésnél egy kisebb méretű párnát kell tenni a fej alá, s a térd közé.
A fájdalomcsillapítás lehetőségei
- Elektromos kezeléssel (interferencia, diadynamik, iontoforézis) az izomfájdalmak csökkenthetők.
- Jégpakolással a fájdalmas, gyulladt területek jól kezelhetők, vigyázva arra, hogy a pakolás ne a csont, hanem az izmok felett legyen.
- Masszázskezeléssel a fájdalmas, merev izmok lazítása, a keringés javítása, valamint a fájdalom csökkentése érhető el.
- A víz alatti torna segíti a biztonságos járás megtanulását, könnyíti a mozgást, lazítja az izmokat, javítja az egyensúlyérzéket.
Hogyan segíthetünk magunkon?
Az önállóan és rendszeresen végzett fizikai tréning lassítja a csontvesztést. A mozgás során az izmok aktív működése olyan nyomóerőt biztosít a csontokra, ami javítja a csontanyagcserét, serkenti a csontképzést. A helyes testtartás elsajátítása és tudatosítása javítja a gerinc teherbíró képességét, a jó egyensúlyérzéket és csökkenti a csonttörések rizikóját.
Álláskor, járáskor mindig figyelni kell arra, hogy a fej - az áll hátrahúzásával - megemelt legyen, s a lapockákat egymáshoz közelítve "tartsuk".
Üléskor a derekat mindig meg kell támasztani, ügyelve arra, hogy a két láb a földön alá legyen támasztva. Mindig óvatosan álljunk fel, illetve üljünk le, a testsúlyt mindig az alsó végtagokra helyezzük.
Fontos a rugalmas sarkú cipő, melynek 2-3 cm-es emelése - a helyes tartás érdekében - néha elengedhetetlen. A rugalmas, puha cipő csökkenti a talajjal való ütközéseket: ez a gerinc védelmét, a fájdalom kivédését egyaránt szolgálja.
Kerülendő minden hajlás, főleg törzsfordítással egybekötve. Szintén kerülni kell a nehezebb tárgyak emelését. Kisebb súly emelése kizárólag egyenes, merev derékkal, ne hajlással, a csípő és térd hajlításával történjen. Az emelendő tárgyat szorosan a testhez közel tartva kell felemelni.
Szükség esetén a bot használata is fontos lehet az egyensúly megtartása miatt. A beteg végezzen olyan tevékenységet - természetesen a tornán kívül -, amelyek egyenes gerinccel történnek. Pl. naponta sétáljon legalább fél órát, biciklizzen, s ha kedve van táncolni, táncoljon sokat.
Alakítsa át környezetét
Otthonában, munkahelyén környezetét alakítsa úgy át, hogy mindennapi tevékenységét hajolás nélkül tudja végezni. A hajlásban történő terhelés a csontritkulásos gerincet károsan terheli, s ez törésveszélyt jelent a csontra.
Az otthoni, munkahelyi asztalok megfelelő magasságúak legyenek, hogy egyenes törzzsel, helyes tartással tudjon dolgozni.
A jövőben egyre inkább a csontritkulás megelőzésére kell a hangsúlyt fektetni (szűrés, hormonpótlás, életmód). Célunk a betegek mozgásszervi állapotának minél jobb megőrzése, a törési rizikótényezők csökkentése, s a megfelelő életminőség biztosítása. Ahhoz, hogy mindezeket megvalósíthassuk, fontos, hogy minden beteg ismerje a betegségét, s a megfelelő életmód-változtatással, a kezelést végző szakemberekkel együttműködve mindent tegyen meg gyógyulása, egészsége érdekében.
