A fejlődés megajándékozta a ma élő embereket azzal, hogy jócskán megnőtt a születéskor várható élettartam: jó eséllyel számíthatunk rá, hogy megélhetjük az időskor évtizedeit is. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy milyen körülmények között, milyen egészségi állapotban tehetjük ezt: sajgó, erőtlen végtagokkal, bottal, járókerettel nehezen lépegetve, amikor minden lépés veszélyt jelent törékennyé vált csontjainkra, vagy a lehetőség szerint aktívan, társaságban, megélve mindazt az örömet, amit az életünk utolsó harmada kínál.
Ahogy nőtt a köztünk élő idősek száma, aránya, úgy kerültek előtérbe az időskor egészségi problémái, így például a csontritkulásos esetek megszaporodása. Ma ez olyan mértékű, hogy gyakorlatilag minden félórában történik Magyarországon egy olyan baleset, csonttörés, amelynek hátterében az elvékonyodott, porózussá vált csontok, vagyis az oszteoporózis, a csontritkulás áll.
Az aktív öregkorért fiatalon is kell tenni
A csontritkulás azonban nem szükségszerű velejárója az időskornak: kalciumban, fehérjében és vitaminban gazdag, helyes táplálkozással, a fiatal korban kezdett rendszeres mozgással, testedzéssel, később is megőrzött aktivitással elkerülhető. Természetesen mindennek egyénre szabottnak, a kornak és állapotnak megfelelőnek kell lennie: aki negyvenéves koráig nem mozgott rendszeresen, annak nem lenne szerencsés "berozsdásodott" izmait, ízületeit, csontjait egyszeriben kemény edzésnek kitennie. A fokozatosság elveit betartva, megfelelő mozgásformát választva (lehet ez az esténkénti kellemes, könnyű séta, rendszeres hétvégi kertészkedés, vagy taj-csi, jóga is) azonban sosem késő elkezdeni.
Az edzettség "tartósítja" a csontokat
A testedzés jótékonyan hat az általános egészségi állapotra, a légzési-keringési rendszerre, az optimális testtömeg elérésére illetve megtartására, az izomzatra és közvetlenül a csontrendszerre is. A mozgás az izom-összehúzódás révén ingerként hat a csontokra, javítja azok vérellátását, ezzel biztosítja a csontépítéshez nélkülözhetetlen ásványi anyagokat, például a kalciumot .
A fizikai igénybevétel alkalmazkodásra ösztönzi a csontszerkezetet, vagyis a fokozott terhelésnek megfelelően a csonttömeg is növekszik, míg a mozgás hiánya nemcsak az izmok sorvadásával, gyengülésével, hanem csonttömeg-vesztéssel is jár.
Milyen mozgásforma a legjobb?
Míg a gyermek- és a fiatal felnőttkorban a fizikai aktivitás legkülönfélébb formái közül lehet választani, az idősebbeknél már kicsit óvatosabban kell megkeresni a legalkalmasabbat, főleg, ha nem szokott rendszeres edzéshez az illető. Azoknak pedig, akiknél már kialakult az oszteoporózis, már mindenképpen érdemes szakértő véleményét is kikérni, milyen testmozgás lenne a számukra a legjobb, sőt célzott gyógytornára is szükségük lehet.
Általában a csontritkulásban érintetteknek megfelelő sport a természetjárás , a gyaloglás, a (nem akrobatikus) tánc és az úszás. A csonttörések veszélye miatt nem ajánlott a tenisz, a fallabda, a csapatjátékok, mint például a foci, kézilabda és a küzdősportok sem.
Gyógytorna: csoportosan és otthon is
Ha a csontritkulás előrehaladott, akkor mindenképpen a gyógytornász által egyénre szabottan összeállított tornára van szükség. Ezzel lehet elkerülni azt, hogy a betegség miatt károsodott mozgásszervek a hibás mozgás miatt még jobban deformálódjanak. Fontos tudni ugyanis, hogy az oszteoporózis nemcsak a csontoknak, hanem közvetve az izmoknak is árt: a hát- és a lapockazáró izmok megnyúlnak, a mell- és a bordaközi izmok viszont zsugorodnak. A hasizmok megereszkednek, a medence hátrabillen, a has előreesik, megváltozik a test súlypontja, bizonytalanabbá válik a járás, nő az elesés, azzal a csonttörés veszélye.
A csontritkulás gyógytornájának célja az állóképesség javítása mellett ezeknek az átalakult, rosszul működő izmoknak a lehetőség szerinti helyrehozása, és a törzsi és alsó végtagi izomzat erősítése a törések megelőzése érdekében. A gyógytornász emellett megtanítja a betegét különböző egyensúlyi, légző- és koordinációs gyakorlatokra, megmutatja, milyen módon kerülheti el az eséseket, esetleges csonttöréseket a hétköznapi élethelyzetekben (felülés, felkelés, emelés, stb.). A gyógytorna, a kímélő mozgás még a bekövetkező csonttörés után is szükséges, hiszen az erősebb izmok növelik a biztonságot.
A gyógytornász segítségével elsajátított mozdulatsorokat ajánlatos otthon is rendszeresen, naponta gyakorolni.
