Bizonyos típusú csonttöréseket tanulmányozva jó eséllyel megjósolható, hogy milyen lesz a gyerekek csontsűrűsége a jövőben - ez az információ pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy megállapítsák, kit fenyeget a csontritkulás.
"Nemcsak a csonttörést magát kell kezelniük a szakorvosoknak, hanem azt is ki kell deríteni, milyen trauma következtében tört el a csont" - mondta dr. Joshua Farr, a rochesteri Mayo Klinika kutatója, a tanulmány vezető szerzője. "Ha gyenge volt a trauma, ami a törést okozta, az arra utalhat, hogy a páciens csontjai eleve gyengébbek. Nem jelenthető ki teljes bizonyossággal, hogy a csont gyengesége felnőttkorban is megmarad , de mindenképpen oda kell figyelni rá. Éppen ezért szorgalmazzuk, hogy vezessenek be egy traumaosztályozási rendszert."
A kutatásban 8 és 15 év közötti gyerekeket tanulmányoztak, 108-uknak semmilyen csonttörése nem volt (ők szerepeltek kontrollcsoportként), 115 gyereket pedig alkarcsonttöréssel kezeltek a klinikán a kutatást megelőző egy évben. Az eseményeket, melyek következtében eltört a karjuk, osztályozták: gyenge trauma volt az, mely nagyjából álló vagy ülő helyzetből való esés következménye; erős pedig az, melynél az esés magasabbról (például egy bicikliről) történt. A gyerekeket többféle eszközzel, röntgennel és CT-vel is vizsgálták, emellett a szülőket és a kezelőorvosokat is kikérdezték.
Úgy találták, hogy akiknek gyenge trauma következtében tört el a karjuk, azoknak a csontjai gyengébbek, a csont külső része pedig vékonyabb.
"A gyengébb csontú gyerekekre mindenképpen oda kell figyelni. Az étrendjükön is változtatni kell, és több, elsősorban erőt fejlesztő testmozgásra van szükségük ahhoz, hogy a későbbiekben ne szenvedjenek az esetleges csontritkulástól" - foglalta össze dr. Farr.
A kutatás eredményei a című szaklapban jelentek meg.
